Őz lesen

2009.03.17. 14:13

Anyával, reggel 7 órakkor a szokásos Szentsimoni sétánkra indultunk.  A hegyre felérve már kedvesen kacsingatott a napocska és a fűszálak is kezdték levenni dér-kabátjukat. A pocsoják jéghártya takaróját a mancsommal fel-fel törtem és a szél hozta a vadon illatát , amit méllyen a melkasom fokságába zártam... A kékfutrinka igen jóízűnek tünt, de miután megszimatoltam a szaga elvette az étvágyam!

Anya úgy gondolta, járjunk be néhány ismeretlen ösvényt, amit aztán hétvégén apának is megmutathatunk. Így amikor elértünk a szentsimoni erdőhöz, elindultunk a tölgyerdő ösvényén jobbra a csupasznyakú fenyőfák felé.

Titkon reménykedtünk, hogy gazdag zsákmányban lesz részünk. Leérve a völgybe az erdő szélén fácán családra leltünk.

Finoman megreptettem őket... Aztán elindultunk az Ősborókás felé, de ekkor támadt anyának egy újjabb nagyszerű ötlete! A fenyves után bevágtunk egy bozótosba vezető ösvényen, abban bízva, hogy valahol megleljük a tó, vagy a mocsár felé vezető utat (ugyanis arra már sokszor jártunk). Helyette az ösvény egy másik völgybe vezetett...

 Itt először a bozótost vettem orrügyre, hátha újjabb fácánkakasra lelek. De ekkor valami mást éreztem meg. Már anya is tudta, hogy valami van a láthatáron, valami különlegesség... őzek! Lassan kezdtük becserkészni őket... olyan lassan, hogy észre sem vettek. Legalább 2-3 percig settenkedtünk, a végén már anya is négykézláb! Néha felénk pillantottak, olyankor megmerevedtünk, még levegőt sem vettünk... Ketten voltak... és olyan szééépek!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán egszer csak a kis füles megpillantott... Riadtan az erdő felé vették az irányt...én meg elkísértem őket a széléig!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután visszamentem anyához, az erdő mentén megláttunk egy ösvényt... szerencsénkre a Szentsimoni-tó kilátójához vezetett! Onnan már könnyen haza találtunk...

Álom-fenyes

 

Szentsimoni tó - Végre az ismert ösvényen

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Hubavizsla

5 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://hubavizsla.blog.hu/api/trackback/id/tr961007537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macicsapat 2009.03.17. 20:08:47

Nagy élvezettel olvastuk a beszámolódat, hogy még képekkel is illusztráltad,így mi is ott voltunk Veled. Nagggyon tetszik a stílusod, a dér-kabát meg ezek. :) A képek fantasztikusak!
Válasz erre 

2009.03.18. 08:08:38

Még jó, hogy nem vesztetek el. A deres táj, meg olyan, mintha havas lenne. Bár amilyen hideg van, akár hó is lehetne. Te ilyenkor nem fázol, Huba? Vagy a nagy szaladgálásban nem érzed a hideget.
A táj egyébként gyönyörű. Jó, hogy mindig raksz fel képeket. :)
Válasz erre 

Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2009.03.18. 17:46:30

Nem szoktam vázni, még hóban sem... annyit szaladok, hogy amikor hidegebb van, akkor az egész testem párolog! Anya ilyenkor kiscsikónak hív! Régen sokat pacizott és azt mondta, a lovak is igy párolognak, vagy micsoda! :-D Fényképet tennék fel többet is, csak anya (aki mellesleg a fotósom) fotókütyüje vacakol! Ezért van mikor csak távcsövet viszünk magunkkal. És az Őzikém?! Hogy tetszik??? Most sikerült először megörökíteni!!!
Válasz erre 

amcsika · http://amcsi.blog.hu 2009.03.20. 14:21:09

húúúú, ez aztán a kaland! nagyon bátor voltál! nagyon szép helyeken jártatok!
Válasz erre 

2009.03.20. 15:24:34

Huba, az őzikéd nagyon tetszik. Vajon mikor Anya fényképezett, látták? Az is nagyon jó kép, ahol ketten vagytok az őzikével és feláll a farkad. Na, senki se gondoljon rosszra! :) Egészen beleolvadsz a tájba. És, anya tényleg négykézlábra ereszkedett? Arról nem készült kép? Huba, legközelebb te is fényképezz! :)
Válasz erre 
süti beállítások módosítása