Huba első perctől kezdve imádja a puha dolgokat. Rajong apafej nagy párnájáért és a takaró alatti szunyókálásért. A reggeli kávézásunk ideje alatt, mindig elfoglalja az ágy legpuhább helyeit. Nagy párna, összetúrt paplan, a lényeg a puhaság.
A következő eset esett meg: Botond, mint az előző bejegyzésben írtam is, hajnalban bejelentkezett, hogy mindjárt megfagy, legalább a lábamhoz hagy kucorodjon fel. Már éppen iszogattuk a kávénkat, amikor Huba is ki kászálódott a kosárból és elindult az ágy felé megkeresni, azt a bizonyos legpuhább részét. Meglátta a lábamnál lévő, párna szerű buckát, és gondolta, na ez lesz a legjobb hely. Viszont, előtte Botond is így gondolt, ezért amikor Huba már majdnem ráfeküdt, hirtelen megjelent Bobekunk álmos feje a takaró alól. NA több sem kellett, Huba úgy meglepődött, hogy nagy szemekkel, csámcsogva eloldalgott. Persze Botond aludt tovább. Azon gondolkodtam: lehet, hogy Huba elfelejtette, hogy van még egy vizsla? Nem igazán szoktak összebújni, de azért egyszer-kétszer lebuknak:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
