Egyszóval apport... minden mennyiségben!
Apport kulccsal, kosárral, labdával, dummyval, tölthető dummyval, kötéllel, pórázzal... és sorolhatnám még a végtelenségig!
A kezdetek kezdetén, amikor még fogalmam sem volt mi lesz Botondból, elhatároztam, hogy megtanítom apportozni. Ugyanis Huba nem tartozik az apportmániás kutyák sorában, viszont Botondon első perctől kezdve látszott... ez jó móka lesz neki! Amikor hozzám került fogalma sem volt arról hogy mi is az apport játék! Azonban imádott hurcolni a szájában ezt-azt, igazából ami a szája ügyébe került! Szerettem volna ha egy kicsi vadászati alapokkal is rendelkezik, hiszen sokat vagyunk vadak által látogatott területeken, így szükségesnek találtam, hogy abban a közegben is megbízhatóan mozogjon.
Magam sem értettem, hogy miért, de minden eldobott tárgyat visszahozott, és nagyjából oda is adta... azaz nem rágcsálta, nem szaladgált vele... stb. Nahát, gondoltam akkor már tudunk is apportozni! :D De nem, ez koránt sem az volt amit akartam. Már Huba fiatal korában is utánajártam a szabályos apportozás menetének. Így elkezdtem Botondot annak megfelelően tanítani. Viszont egy apró mozzanatot kifelejtettem! Hála Pipacs gazinak, tegnap este megvilágosodtam és igazából csak mosolyogni tudok lányos zavaromban azon a hatalmas baklövésen amit elkövettem! Ez nem más, mint a Tartod! parancs. Őrület, hogy erre a mozzanatra nem szenteltem figyelmet, de mint írtam is annyira szeretett tárgyakat a szájában tartani, hogy egyszerűen nem tartottam fontosnak... Most viszont jelentkeztek a tünetei ennek a hiányosságnak. Vagy odahozta, de nem akarta átadni, inkább rágcsálta, vagy kitért előlem az apporttal, vagy ami még ettől is rosszabb megállt tőlem egy méterre és ott kezdte rágcsálni, vagy egyszerűen ledobta. Küzdött benne a "ha odaadom eldobja és újra futhatok..." illetve a "enyém zsákmány, csak is enyém nem akarom odaadni.. enyém!!!" érzés.... Tanácstalan lettem... Jöttek a "segédeszközök"... jutalomfalatkák, tölthető dummy... de hiába minden zseniális találmány, ha valami hiányzik a gépezetből... De tegnap jött a megvilágosodás: Tartod! Ereszd!
Ugyan az Ereszd! helyett használtuk a Tedd le! parancsot, de ezt leginkább akkor ha valami olyat vett a szájába, amit nem akartam... például botokat, ugyanis ha nem vittem magammal a kosárkát, esernyőt, akkor szerzett ő magának cipelni valót!
Szóval így két hónappal a vizsga előtt újra kezdjük az apportozást, lépésről lépésre!
A terápiás vizsga első fordulójában idegennel kell kötél illetve labda játékkal apportoznia. Hiszen terápiás helyzetben rendkívül fejlesztőhatású az "elhozós játék"... a gyerekek megtapasztalhatják az együttműködés örömét, az irányítás magabiztosságot, határozottságot igényel, így az is fejlődik a gyerekben.
De addig még nekünk kell fejlődni! :D
Ma elkezdtük gyakorolni a tart vezényszót dummyval, úgy ahogy Pipacs gazdi ajánlotta a Retriversport oldalról!
4-5 alkalommal csináltuk meg és nagyon szépen csinálta Boti. Úgyhogy nem vagyunk elveszettek! Ami a legnehezebb és tudom, hogy sokszor pont itt rontom el, az az, hogy megálljt parancsoljak magamnak.... hogy mindig időben hagyjam abba a gyakorlást, ne essek a "túlgyakorlás" hibájába, amikor a kutya már nem élvezi a feladatot. Mert ugye akkor kell abbahagyni amikor jól csinálja és nem akkor amikor hibát követ el!
Még egy megfigyelés!
Vannak dolgok amiket nagyon szépen a kezembe ad, ilyen a kosár, a kulcs, a zsebkendő... Még másokkal szívesebben bohóckodik: labda, kötél, dummy...
Persze logikus következtetés, hogy az utóbbiak játékok... de ezeket sem hagyom sosem elől... azaz szabadon azokkal sem játszhat... Talán pont ez a baj?! Hogy nem tudja kiélni játékszenvedélyét?
Mindenesetre várom további tanácsaitokat, ötleteiteket, tapasztalataitokat ezzel a témával kapcsolatba, illetve ötleteket, hogy hogyan szoktassam le az apportozás közbeni rágcsálásról!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.