Így, délben a házunk mögötti általános iskola megtelik gyerekzsivajjal. Megy a nyüzsgés... Csapódik a hátsóajtónk, kilépünk... Először egy, kettő, őt, tíz, majd több tucat gyerekhang kiáltja: "Hubaaa! Botond! Megjöttek a vizslák!" Aztán csak azt látni, hogy mint a kis csimpánzok, lógnak az iskola kerítésén... Botond szinte repül feléjük, megadó energiával, finoman kígyózó testével dörgölődzik egészen közel a kerítéshez, hogy minél több kezecske elérje... Viszi a botot, apportoz, pacsikat oszt, integet... Sok gyerek ismeri a trükkjeit és egymás ellenére produkáltatják... Botond meg csinálja! Aztán újabb sok simi... De mennünk kell, mert vár a munka, és előtte még nem ártana ha a "dolgukat" is elvégeznék! Huba messziről néz egy darabig... aztán ő sem bírja... NA jó csak egy simit és csak módjával... Aztán jön is vissza a lábamhoz...

Az egyik kisfiú azt mondja: "Huba, te olyan magadnak való vagy..."  A másik gyerek: "Mert öreg!" Meg sem tudom magyarázni... már újra Botond van a középpontban! Egy-két lopott búcsúpuszi a kerítésen keresztül! Közben a háttérben két kislány azon vitatkozik melyikük ismerte meg hamarabb Botondot! :)

"Mennünk kell!" Jelentem ki... pedig én is maradnék! Látom Botondon, hogy Ő is: rám néz, közben erősen hozzábújva, neki dőlve a kerítéshez... Megindul felém... A gyerekek: "Óóóó.... gyertek majd még!" Gyorsan visszaszalad Bobó! Na, csak egy utolsó körre! Végigszalad a kerítés mellett, a sok kis kéz simogatásában, és indulunk tovább! Még vissza-vissza néz... Menjen-e, vagy maradjon...

Csak egy utolsó kiáltást hallatszik erősen ki a nagy nyüzsgésből... ami annyira csilingel, hogy nem lehet nem meghallani:

"Szeretlek Botond!"

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.