Azt hiszem Huba elcsípett egy-két mondatot, amikor arról beszélgettem Apafejjel, hogy milyen jó lenne egy kis vizsla a családba! Huba régen volt kölyök és nincs fantasztikusabb egy gyerek vizslánál! Nosztalgiáztunk egy kicsit!
Az esti séta nem 19 órakor volt, hanem 23-24 órakor...
Terrorizált! Na nem csak úgy, kedvesen, hanem nagyon durván. Lehet hogy érezte a gyengeségem, de állandóan rám támadott! Harapta a lábam, tépte a nadrágom... akkoriban az összes hosszúnadrágomból halásznadrág lett!
Függetlenül a "késő esti" vagyis éjszakai sétáktól hajnali 3-4 óra körül már ébresztett, hogy le kéne menni! - Ne kezdjetek hüledezni, hogy milyen kis okos, mert ez az ébresztés a következő képen nézett ki: Föl és alá szaladgált a szobában, minta ha ezt kiabálná: "Siessetek, bepisilek...ÁÁÁ bepisilek, nem bírom ki, bepisilek áááááá!!!!" És persze miközben rohangált végig csurgatta az egész szobát... aztán megállt a maradékot kipislantotta és bánatosan nézett ránk! : "Bocsánat, de nem bírtam ki..." fejjel! Ezután és vagy a kedvesem levitte... a másik, aki fent maradt végigsúrolta a szőnyeget, mindezt 3-4 óra körül, éjjel! Amikor feljött, meg úgy csinált, mintha mi sem történt volna, hozta a játékait, hogy most már ő igen csak nagyon jól érzi magát, mehet a móka! Mi meg ültük az ágy szélén összeroskadva, hogy ezt nem hisszük el, mikor lesz már okos, felnőtt kutyánk! Ezt egy-két nap el lehet viselni, de két-három hónap után, háááát.... nehezen!
Nem panaszkodok! A rágós időszakot jól viseltük! Egyrészt sosem volt egyedül, vagy Mamáéknál volt oviba, ha mi dolgoztunk, vagy velünk volt! Rengeteg játékot raktároztunk fel, meg rágós csontokat... csak egy-két papucsot cakkozott ki ( Rövid sztori: főiskolába mentem konzultációra...hajnalban indultam és akkor jutott eszembe, hogy papucs... gyorsan felkaptam egy párat az előszobában szépen elrendezett cipők közül - mert azért Huba mindig ügyelt a rendre. - Amikor este mentem tusolni, akkor láttam, hogy a bal lábas papucs egyharmada hiányzik... hmmm, mindenki vágta, hogy kiskutyám van... :-D) Na meg a zoknik.... Mindig lenyúlta a zoknikat... mindegy volt, hogy kié és hogy honnan kell megszereznie az az övé... Ha a földön volt meg pláne: ha véletlenül lecsúszott egy a szárítóról, azt bezsákmányolta! Abban az időszakban vettünk egy csomó egyforma zoknit, hogy ne kelljen felemásban elmenni dolgozni, bár arra is volt példa, mert annyira ügyesen eltudta rejteni! Például: egész télen kerestük Apafej kedvenc téli sapkáját... hiába! Egyszer, valamikor tavasszal az ablakmosás időszakában megjelent Huba a szájában a sapkával, vidáman ugrabugrálva! :-D De végül meglett, kicsit nyálasan, de még egyben volt!
Na, emésszétek meg ezeket a sorokat... Hamarosan folytatom, és akkor kiderül mit hallott Huba meg a mi kis nosztalgiázásunkból és a kis vizslákról!
Az ártatlanság minta képe!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
macicsapat 2009.07.09. 10:55:46
Kisgyörgyné Katica 2009.07.09. 20:34:39
Rég nem jártam nálatok, ennek oka:
KICSIVIZSLALÁNY került a családunkba!
Fotót láthattok róla az iwiw-en,
(Kisgyörgy Ferencné). Bolygó névre hallgat és napi 24 órás ügyeletet igényel. Boldogságos mosolythozó, pisis, rágós, bújós, szóval imádnivaló, mint Huba volt gyerekként.