Egy kicsit még visszább kell az időben sétálni ehhez a történethez!

Nagyon sokáig tervezgettük a kis kutyát, hogy milyen is lenne nekünk jó, hogy milyen fajta legyen... Apafej nagy testű kutyát akart... én meg vadászkutyát... De akkoriban sehol nem lehetett a környékünkön kutyut venni.

2006 nyarától mást sem csináltam csak kis kutyát kerestem... Aztán 2007. január 8-án, egy hétfői napon felfigyeltem egy netes hirdetésre. Ekkor már tudatosan vizslát kerestem, mert Ismerősünk Kitti vizslája megihletett minket! Hatvanban kínáltak kölyök vizslát, gondoltam felhívom! A fickó mondta, hogy igen, van egy eladó vizslája, 13 hetes. Ő már nem tud vele foglalkozni, meg a nagy kutyái is bántják, szóval minél hamarabb menjünk. Mondtam, hogy rendben, hétvégén elmegyünk érte. Erre ő azt mondta, hogy addig nem vár, ha más jelentkezik, akkor odaadja másnak. Mondtam apafejnek, ő meg azt mondta, akkor menjünk el a kutyánkért ma este! Kocsiba ültünk és már mentünk is... Az úton gondolkodtunk, hogy mi legyen a neve: Bombom, Bonbon - a csoki szerű orra miatt... Esetleg Ond, vagy Kond, Torda, Koppány... talán Árpád :-D csak hogy hűek maradjunk magyarságához... Megbeszéltük, ha valamilyen keverékre emlékeztet, vagy rossz állapotban van, akkor nem hozzuk el! Aztán megérkeztünk! A vizsla és a fickó már a kapuban várt. Kiszálltunk a kocsiból és ekkor apafej nyakába ugrott a kölyök! Rám nézett és láttam a szemében, hogy bármilyen is legyen ezt a kutyát mi hazavisszük! Elintéztük, amit el kellett, betettük a kocsiba és már mentünk is haza. Kb.: 20 percig puszilgatott alig lehetett leállítani, aztán elaludt és végig szunyókálta a hazafelé vezető utat! Ránéztem és mondtam... Huba... Apafejnek tetszett az ötlet! Meg volt a neve is!

Szó ami szó, amennyire készültünk a kiskutyára, annyira váratlanul érkezett! Hazafelé beszaladtunk a kék-piros üzletlánc egyikébe és vettünk nyakörvet, pórázt, kutyakajákat, játékot... Aztán még felugrottunk bemutatni mamáéknak a kutyagyereket, elolvadtak tőle... majd irány haza! Megfürdettem, addig apafej előkészítette a fekhelyét az előszobában,  mert ha pisilnie kell, akkor ott elintézheti...

Rendbe szedtük... aztán alvás!

Kizártuk az előszobába, lefeküdt szépen a "helyére", mi is a hálónkba...

Alig bírtam elaludni az izgatottságtól: van egy kis kutyám!!!

Éjjel nagy csörömpölésre ébredtünk... Kinyitom a szemem és lám nyílik a harmonika ajtó és beront rajta a kölyök egyenesen célba veszi az ágyunkat, felugrik és beveti magát a falhoz, mellém, a hátán fekve és bájosan pislog... Egymásra néztünk apafejjel és nagy nevetésbe törtünk ki! Szépen letessékeltük az ajtót nyitva hagytuk, ő megnyugodott és ugyan reggelre pisiben úszott a lakás, de az első estét túléltük mindannyian...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.