Ahogy a kis "Valter filmecske" végén mondta az oktató: Mindig van remény!

Ebben a hitben vágtam bele a munkába közel egy éve. A nagy fellángolás idővel alább hagyott, holott kb. két nap gyakorlás után Huba már nem húzott. Elhittem, hogy a probléma meg van oldva.

Pedig ez nem egy olyan dolog, amit egyszer megtanítok a kutyának és kész! Ennek bizony életformává kell válnia. Így újra össze kellett szednem magam és a mindennapok szerves részévé tenni azokat a rituálékat, melyek az ősi kutya nyelven szólnak Hubához.

Joggal kérdezhetitek meg: Te jó ég!!! Ezt egy éve csinálod és eddig miért nem írtál róla???

Őszintén szólva nem tudom... Talán féltem attól, hogy mégsem sikerül... és akkor el kell számolnom a kudarcaimmal. Talán ez is az önzőségemnek köszönhető, annak az önzőségnek, amiből adódóan hibásnak éreztem Hubát, pedig mindenről csak én tehettem.

De most készen állok közel egy éves megfigyelésem, kudarcaim, tapasztalataim megosztására veletek. És mindennél jobban várom hozzászólásaitokat!

A bejegyzés trackback címe:

https://hubavizsla.blog.hu/api/trackback/id/tr391790111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babavilag 2010.02.28. 18:08:58

:) Én is elkezdtem egy ideje! S ha kíváncsi vagy nálam is vannak beszámolók és lesznek is!:D Sokat segít, mindenkinek ajánlom!

2010.05.21. 17:05:51

Nagyon komolyan érdekel, hogy lehet "megnevelni" egy vizslát.... A miénk másfél éves, lehet pórázon vezetni - ha ő is akarja, odajön - ha ő is akarja, szót fogad - ha úgy tartja kedve...

Sok mindent kellene neki megtanítanom de kevés időnk van rá nagyon. Természetesen nincs egyedül, 0-24 órában van otthon valaki, játszik a gyerekekkel de csak most kezdte el megtanulni, hogy ne lökje el őket... Kan vizsla, jó nagyra nőtt már, a két-három éves gyereket simán elsodorja a játék hevében (természetesen direkt nem bántja, de ha nem figyel, meglökheti vagy nekifordul)...
A múltkor közöltem vele hogy ha nem lenne ilyen szép akkor már rég a Vaterán lenne 1Ft-os villámáron...
Nem buta, nem hülye, csak lökött, és nem tudjuk nevelni szegényt. Minden tanácsot szívesen látok :)
A szomszédban is vizsla lakik, az már öt év körüli, de az is lökött. Az előző vizslánkkal könnyebb volt, talán, mert szuka volt?

Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2010.05.24. 13:47:37

Eleinte én is azt gondoltam, hogy egy szukával könnyebb, de ez nem igaz... Az biztos, hogy nagyon következetesnek kell lenni nemtől függetlenül. Ha komolyan akarod és gyors eredményt akarsz elérni, akkor ajánlom neked Jan Fennel: Kutyapszichologia című könyvét. Nem "kamu", ha következetesen betartod az "utasításokat", sorrend, ötperces, stb. akkor kb. egy héten belűl gyökeres változás történik. Viszont ezt az egész családnak nagyon komolyan kell vennie. El kell határozni, hogy mostantól így és így csináljuk, mindannyian és akkor menni fog! Próbáld meg! :)
süti beállítások módosítása