Egy kellemes délelőtt

2010.05.13. 16:16

Már napok, sőt hetek óta gyötör a bűntudat, hogy nem tudok eleget sétálni Hubával! Hol az időjárás olyan vacak, hol meg sok a dolgom...

Még tegnap este eldöntöttem és meg is beszéltem Hubával, ha reggel nem esik az eső, akkor elmegyünk egy nagyot sétálni. Egész este esett, még reggel is vizes volt a járda, de mivel megígértem: negyed 8-kor már úton is voltunk. Nem igazán tudtam, hogy merre menjünk, de a parkhoz érve úgy döntöttem elmegyünk a Szentsimon feletti erdőhöz. Mivel a park az Ózdi tavat öleli körül, megálltunk egy kicsit nézelődni. Huba egészen jól viselte a sok kacsát, csak egyszer akart bemenni úszni egy kacsa családhoz, de nem volt túl barátkozós hangulatban a Mama, és nagy hápogás közepette elüldözte Hubit.

Aztán feltűnt az Ózdi tó nagy nevezetessége: a szürke gém. Kb. Két éve láttuk itt először és úgy tűnik, tetszik neki a kis halastó. Csak magányos szegény...

Felérve a dombtetőre elindultunk a dimbes-dombos, sártócsás földúton Szentsimon felé. Nagyon felhős volt az ég, aggódtam is, hogy megázunk, de egy-, másfél óra séta után, még a Nap is kisütött. A tavaszi természet hangjai, illata mindig magával ragad, ahogy Hubát is... meg sem állt, csak szaladt és szaladt!

Az erdő tavaszi illata becsalt minket a sűrűbe, ahol a madarak - köztük a fácán - hangja annyira visszhangzott, mintha a mellettünk lévő bokorban bújt volna meg. Aztán egyszer csak megállt Huba. VADÁLLÁS - Áll... ráhúz ... néhány finom lépés, rezdületlen fej, fül előre tolva - ez fácán lesz - gondoltam. És ekkor hirtelen: egy nyúl! Iszkiri, Huba utána, én meg hívnám, de már fordult is vissza. Jól megdicsértem, egy kis bújás, és indult is tovább az orra után. Visszafelé megmártózott még a Hangonyi patakban, szép tiszta és nagy vizű volt. Fél tizenkettőre értünk haza... bő négy óra kint a természetben, mit lehetne szebbet elképzelni egy átlagos csütörtök délelőttre.

Most szakad kint az eső, Huba kamilla illatosan - még itthon is fürdött egyet - fekszik elterülve, néha szalad álmában, biztosan a nyulat kergeti. Aztán felébred, rám néz, visszateszi fejecskéjét és hatalmasat sóhajt. Azt hiszem, most jó neki!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Hubavizsla

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hubavizsla.blog.hu/api/trackback/id/tr52000432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.