Két hét... már két hete, hogy Botond velünk van. Hihetetlenül mozgalmas és izgalmakkal teli volt ez a 14 nap. Hubának egyik napról a másikra lett egy állandóan a sarkában lihegő kis barátja, akit az első 1-2 napban nem is akart tudomásul venni. Botondnak pedig lett egy új családja... egy kutyatesóval kell osztoznia mindenen, ami látszólag egyáltalán nem zavarja, sőt! Rengeteg új baráttal ismerkedett meg, kutyákkal, emberekkel. De elsősorban velünk. Lettünk neki Mi... Egy-két naponta a régi otthona felé vezet a sétánk, olyankor izgatottá válik, ugrál ránk... ha tudna beszélni, biztosan sokmindent elmondana. Jó lenne tudni, mire gondol, vajon hogy érzi velünk magát?!
Sokat mesélhetnénk erről a két hétről... de inkább készítettünk egy kis videót. Bevallom a végeredmény egy kis könnyet csalt a szemembe, olyan sok rossz sorsú kutyus él ma Magyarországon, de közülük kettőnek már sosem takarja el a napocskáját sötét felhő...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.05.31. 09:22:09
