Amikor hozzánk került Botond, akkor egyértelmű volt, hogy egy kosárban nem fér meg a két eb. Hiába a kétszemélyes bernáthegyi kosár, Huba nem engedte bele Bobót. Másfál hónap után hirtelen szerettek összebújni, valószínüleg a nyitott ablak és a hűvös éjszaka, de a két legény összebújva feküdt a kosárban. De kb. egy hete, valószínüleg az elnyújtózkodós, kicsavarodós, hanyatt fekvős vizsla-pózok miatt, de szó szerint nem férnek bele a kosárban. Gondoltam szét nézek a neten valamilyen fekvőhely ügyben. Szomorúan láttam, hogy a fekhelygyártó cégek ebből akarnak meggazdagodni, szóval elővettem minden kreativitásom és nekiálltam ágyikót varni.
Még csak a szabásnál tartottam, de a két kutyagyerek már akkor tudta, mit is csinálok, pedig nem közöltem velük. Rettegtem, hogy valamelyiket hozzá varrom...
A kész polár tappancs:
Nagy a sikere, bár, Huba továbbra is a lábamnál hajlandó csak aludni, de Bobónak nagyon tetszik az új mancsos ágy. Az első este nem tudta eldönteni melyiken aludjon, állandóan mászkált, hol az egyikre, hol a másikra feküdt. Kénytelenek voltunk bele tenni a kosárba a mancsot! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.07.12. 20:27:29
Mrs.Négerhergelő 2010.07.13. 06:26:07
ez én kutyám is megérdemelne egy ilyet!
Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2010.07.13. 09:21:57
:-)
