Kedvenc kiránduló helyünkre látogattunk el nem régen, név szerint a Három kereszthez. Pontosabban nem jutottunk teljesen el a célba, csak a Nagy mezőig... na de nézzük csak sorba miért is. Kellemes, inkább tavaszi délután volt, mint forró augusztusi, ezért ebéd után elindultunk kirándulni Lucáékkal. Mi is lehetne csodálatosabb, mint három vizsla - mint egy kis család - együtt erdőn, mezőn. Csak úgy bújták a bokrokat, fácánt keresve... bejárták az összes csapát, a mi szemünkkel egészen úgy tűnt, mintha Bobókát tanítaná a két nagy. Huba néha elkalandozott, de Luca, mint egy jó anyuka, mindig megvárta a kis legénykét. Legutóbb, mikor arra jártunk, akkor még el nem ment volna Botond a lábunktól, viszont most próbálta a Lucus és Huba lendületét felvenni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Közvetlenül a nagymező előtt egy gyönyörű tanya mellett vezet el a turista útvonal, ahol sokféle állat mellett néhány paci is van. Éppen kint legelésztek, aminek nagyon megörültünk. A biztonság kedvéért megfogtuk a kutyukat, csak nálam nem volt eb, mert meg akartam örökíteni a legelésző lovakat. Éppen gyönyörködtünk bennük, mikor az egyik felkapta a fejét, és hirtelen heves vágtában közeledni kezdett felénk. Nem nagyon értettük a jelenséget, de enyhén fogalmazva megszeppentünk. Megálltunk mind a négyen, még a kutyuk is elhallgattak... az okát nem sejtve, de a paci szinte ketté vállasztotta a csapatott. A fiúk elől, mi meg kb. 10 méterre mögöttük rekedtünk. A paci megállt kb. egy méterre tőlem és fujtatott. Én, természetesen fotóztam - meg is jegyezték, hogy olyan vagyok, mint egy őrült amerikai, nekik szokott lenni halál közeli házi videójuk... Rövid tétovázás után a paci neki iramodott a fiúk felé és vágtázva, fej lengetve, fújtatva beszalad közéjük, majd visszament a tanya irányába. Gondoltuk, hogy nem lenne jó mégegyszer kihúzni nála a gyufát, szóval inkább visszafordultunk. Sosem volt még ilyen rémisztő találkozásunk, bele sem merek gondolni, mi lenne, ha olyan helyen élnénk, ahol farkasok, medvék is élnek, ha egy lovacska ennyire ijesztő. Talán még viccesnek is tűnik, utólag az is :), de akkor, ott nagyon ijesztő volt. Hazafelé hosszasan beszélgettünk róla, hogy lehet, hogy csak egy kis mar-vakargatásra szaladt oda hozzánk, megörült, hogy jééé emberek, de jó! De ebben az esetben nem jó metakommunikációt alkalmazott a lelkem. Inkább tűnt vad, felhergelt csődörnek, mint vidáman galoppozó, ember centrikus lovacskának.
Végül is sikerült lefárasztani az ebeinket, na meg magunkat is!
A kis csapat egy része:
Bobó a Kis erdőben
Bandázás
Egyszerűen Szép
Legelésző pacik
A kóborló kóbor ló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.08.18. 18:48:13
abdulesmia 2010.08.19. 08:49:47
Szerencsések vagytok a dombos, erdős környezet miatt, a vizslik biztos imádják. Úszni szoktak?
abdulesmia 2010.08.19. 10:13:01
dbkata 2010.08.19. 10:51:18
Olyan gyönyörű ez a hely, hol van pontosan? Én is ilyen helyen szeretnék egyszer lakni....!
Jó kis csapatotok van! Gratula!
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.08.19. 18:20:31
babavilag 2010.08.19. 23:36:41
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.08.23. 09:53:15
Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2010.08.27. 23:20:40
Érdekes ez a területvédő ösztön... sosem gonoltam volna!