Tegnap este megtörtént valami olyan, amit sosem hittem volna. Az én erős, domináns, nagyképű kan vizslám beengedett a birodalmába egy fekete, 6 hónapos, kan dobermant, aki már most nagyobb mint ő... még azt is hagyta, hogy pofán nyalja a kicsi. Pedig nem csípi a kölyköket, meg aztán ez az eb egyébként sem akkora mint egy kölyök! :-) Ráadásul még fiú is! Egyszer morgott csak rá, mert elzárta előle a menekülési útvonalat! Nagyon jó fejek voltak! Mondtam is Tamás barátunknak, jöjjenek máskor is, hagy szocializálódjanak.

Nagyon büszke vagyok Hubira!

Nos, a fázás megoldódni látszik. Ugyanis amióta elkészült a hubapulcsi, azóta nincs hideg. Az esernyő is mindig beválik: azaz, ha viszem magammal tuti nem esik, vagy nem ázok meg! :-)

A biztonság kedvéért a nővérem neki állt kabátokat varrni Hubikának! Ilyenkor látni mennyire szereti mindenki a kis fülest. Az egész család aggódik érte:-)

Szóval hideg nincs, ugyan a napokban köhécsel Hubus - vagyis "fuldoklik"! Nem tudom, hogy nektek hogy szokott köhögni a kutyátok, de Huba elég szélsőségesen csinálja, még le is fekszik hozzá... Na de ez semmi, egy hete kamillázom a szemét, mert begyulladt. Ma reggelre már teljesen jól nézett ki. A hónap végén oltás... remélem ezzel le tudjuk az egész évet.... (betegségekkel, szurikkal) a 2010-et is! ;-)

Ilyen volt a szeme.... meg ettől még pirosabb... :-(

Ahogy hül az idő az én kis vizslám egyre jobban fázik!

Ha nincs kutyabarát, akkor a reggeli és az esti séták másról sem szólnak, mint vacogva állni gazdi lába mellett és várni mikor indul meg a lépcsőházajtó felé... Pedig lételeme a séta, a kirándulás és hol vagyunk még az igazi nagy hidegtől!?

Régebben teljesen kikészültem, ha egy kutyán ruhát láttam... a gazdi a saját divat mániáját erőszakolta a kutyusra... fúj! Vagy mégsem?!

Biztosan voltak köztük olyanok akik igen, de olyanok is, akiknek tényleg nagyon-nagyon fázott a kutyája. Mivel engem nem érdekel a divatkutyázás - máskülönben nem vizslám lenne- de nagyon fázik a lelkem és köztudott, hogy aki fázik, az hamar meg is megfázik. Azt meg nem szeretném, pláne a babeozis után. Szóval nincs mese öltöztetni kell a vizslámat. Küzdök a tudattal, mert én egy kemény, belevaló kutyát akartam és persze az is, amikor fel kell kergetni a cicákat a fára, de ha a hidegről van szó... akkor bújik, mászik az ölembe! 

Belevágtam!

Terveztem, rajzoltam, szabtam, vágtam és jelentem alakul a mű! Már kézzel összeöltöttem, de még a gépi varrás hátra van. Kb.: 50szer húztam Hubára, hogy mindenhol jó legyen... Nem győztem jutalomfalattal tömni, de már így is unta az egészet!

Egy kicsitt meg is sajnáltam... volt, hogy a félkész ruhadarabokban feküdt a szoba közepén. Olyan édes volt, csak türte, hogy föl-le vegyem róla a ruhát. Nagyon jó fiú!

Gyakorlatilag két gyerek polár pulcsiból alakítottam ki, de hogy pontosan hogyan... azt már magam sem tudom! :-) De elfáradtam benne...

Tessék: néhány fotó az alkotásomról:

Az első, eredeti Hubavizsla márkájú vizsla pulóver:-D :

Avagy, vadászati tréning vizsláknak lakótelepi lakásban.

Végy egy doboz egeret (amit a tréning végeztével macskádnak, vagy kígyódnak fel kínálhatsz).

Helyezd el a szoba egyik részén a dobozt és engedd a vizslát a szobába.

Mond a már előre gyekorolt "Keresd" vezényszót és hagyd, hogy az eb orra segítségével a már jól ismert, jellegzetes vadállással jelezze a "vadat".

(....)

Úgy tűnik kullancs okozta fertőzés volt (!?)...

Éjszaka még egyszer le kellett vinni. Reggel arra keltem, hogy hányt egyet... Olyan kis bánatosan és összeszakadtan állt az "alkotása" felett... úgy megsajnáltam! Magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy semmi baj, föltakarítjuk! Délután Apafej visszavitte a dokihoz, és mondta, hogy még reggel is hányt. Kapott még két injekciót, az egyik B6 vitamin volt. Mondta, hogy a napi táp mennyiség egyharmadát kapja csak meg. Mikor hazaértek meglátogatták Mamáékat és volt ott még egy kis táp, azt megette. Mikor hazaértünk elkezdett éhező kicsi kutyust játszani: kiült a konyhaajtóba és hátrahúzott füllel egyértelműen kifejezte, hogy éhes. Nagyon kitartó volt, szóval kapott még egy fél bögre tápot... nem kellett volna! Éjszaka ugyan már nem kellett le vinni, de reggel újra hányásra keltünk. Apafejet borzasztó bűntudat gyötörte, pedig ő csak jót akart. Átmentem a gyógyszertárba és kiváltottam a B6 vitamin tablettát, amit előző nap a doktorúr írt föl. Vettem egy doboz gyorsrizst, meg néhány májkrémet. Hazamentem és elkészítettem a májkrémes rizst, összetörtük a C-és B6- vitamin tablettákat összekevertük.  Ezt kapta ebédre. Reggel, meg este kapott egy - egy kanál B6-vitaminos májkrémet. Este átjöttek Lucáék. Nagy volt az öröm! Szaladgáltak, birkóztak! Már nyoma sem volt a betegségnek! Az éjszakánk nyugodtan telt és már túl vagyunk a napi "hami" felén. Most alszik, de jó kedélyű!

Úgy tűnik túl vagyunk rajta. Még most is borzasztó bele gondolni, hogy el is veszíthettük volna...

Azt hiszem, ezentúl még jobban figyelünk! Pedig mindig kezelve van paraziták ellen, de ha pont az az egy, ami megtapad rajta fertőzött, akkor hiába minden...

Figyeljetek ti is jobban!

Huba még betegen: (bezsákmányolta a párnámat és azzal aludt :) )

Elmentünk a dokinkhoz.

Fél 5-kor, amikor indultunk már véreset pisilt Huba... Pont ettől féltem, mert a szomszéd kiskutya is ilyen tünetekkel lett beteg és nagyon rosszul volt szegényke! Nem derült ki mi volt a baja... ez még jobban aggasztott!

Beérve a rendelőben elmondtam a panaszainkat és megmutattam a vér pettyes zsebkendőt. A doktorúr mondta, hogy ez nem jó jel. Kérdezte, hogy volt-e benne kullancs, mondtuk, hogy nem! Többször is rákérdezett. Benne nem volt, csak rajta - tudomásunk szerint - de az minden napos, hiszen ha tehetjük kint vagyunk a vadonban! Megmérte a lázát, a normál felső határán volt. Mivel labor vizsgálatot nem tud kérni az ünnep miatt, hétfő pedig késő lehet ha babeiosisról van szó, ezért kapott rá egy szurit. De mivel nem zárható ki a vesekő, hugyúti fertőzés sem, ezért kapott még két szurit, meg írt egy gyógyszert is. Nagyon korrekt volt, mondta, ha bármi gond van keressük hétvégén is... jól esett!

Sajnos a babeiosis szuri fájós és sok mellékhatása van... Hubánál mind kijött! Még a kocsiban hányt háromszor, aztán itthon is folytatta. Nyáladzott szegényke, könnybe volt a szeme. Evett pár szem tápot, meg ivott vizet, aztán sugárban hányta ki. 21.30-kor lementünk, még volt pisi-inger, úgy mint délután... Aztán feljöttünk, és mint akinek semmi baja: bevágott egy nagy tál tápot, meg ivott egy "vödör" vizet aztán belekötött a piros süni labdába, majd lefeküdt apujához és alszanak.

Nekem még nem megy .... Csak az jár a fejemben, amikor az orvos azt mondta, hogy ha most nem kezeljük, akkor meghalhat... Ezt a mondatot újra és újra hallom.

De ahogy észre vettem már vittük is... pont azért mert láttuk szenvedni a kis szomszéd kutyust és ha semmiség is akkor is nézze meg a doki... És úgy tűnik nem semmiség. Rendszeresen csepegtetjük Hubát, figyelünk rá... és mégis! Ez elég igazságtalanság! Az orvosunk szerint eléggé elszaporodtak a környékünkön a fertőzött kullancsok, semmi mást nem lehet tenni, csak még jobban figyelni...

Holnapra javulnia kellene... remélem nyugodt lesz az éjszakánk. Leszámítva azt, hogy nem bírok elaludni... Ő békésen szunyókál, bár a pocija bugyorog.

Holnap megírom milyen volt az éjszakánk... Addig is szép álmokat!

Ma délelőtt kimentünk a kutyafuttatóra Hubával. Gondoltuk, hogy nem lesz kint senki, de azért egy kis levegőzés nem árt. Sétálgattunk a tűzvédelmi tisztításokon, és átérve a domb tuloldalára, megláttuk Tapit a golden retriever kislányt. Huba nagyon megörült. Már elkezdte bevadászni, amikor megjelent Mogyoró a fél éves larador fiúcska. Na elindult a játék. Szinkronban ment a gödör ásás, a flakon rágás. Aztán megjelent Gubanc a puli keverék (10 hónapos kisfiú) és ő is csatlakozott a bandához. Na jó kis csapat jött össze... jöttek-mentek... lehetetlen volt egy kupacba terelni őket egy fotó kedvéért, de azért  sikerült külön-külön lencsevégre kapni őket!

Néhány fotó a bandáról:

És persze Huba:

Sajnos hazafelé Huba felfázás jeleit mutatta... néhány méterenként megállt egy- két csepet pisilt nagy nehezen (sokszor guggolva mint egy kislány) és az is barnás, zavaros... aggódok egy kicsit. Jön a hosszú hétvége is, szóval inkább elmegyünk a doktorácsihoz, azzal nem veszítünk semmit!

Viszont nagyon jó volt látni a kutyusokat együtt!

Este megírom mi volt a dokinál, remélem semmi komoly!

Az én drága kis kutyám 2009.október 11-én három éves lett! Luca és családja látogatott meg minket. Hatalmasat játszottak és birkóztak, aztán jött a nagy punnyadozás. Szülinapjára kapott esőkabátot, meg egy hatalmas füstölt marhalábszárcsontot! :-D A rossz idő miatt a szülinapi-túra elmaradt, de talán a hétvégén pótolni tudjuk. Annyira hihetetlen, hogy már olyan nagyfiú! Olyan játékos és kölykös még mindig... ár visszagondolva kölyökként nagyon rendetlen volt. Állandóan bohóckodott, most már sokkal komolyabb. Tudja, mikor mit tehet meg. Most is itt fekszik mellettem, a pulcsimon! Nagyon szeretem... Ő volt az életem egyik legjobb döntése!

A napokban hihetetlen időjárásnak vagyunk tanúi... Na nem ezért mert hideg van, ez nem lenne ritka, hanem azért mert ez a hideg szó szerint derült égből jött, egyik napról a másikra.

Fázunk is rendesen. Sétálunk az utcán és didergő vagy télikabátos emberek sietve teszik a dolgukat. Alig vannak az utcán emberek, pedig jelenleg még a panellakások sem túl melegek.

Na és kutyák? Ők kutyául érzik magukat. A hirtelen jött hideg ellen még nincs meg a megfelelő bunda a kinti kutyáknak, és a benti kutyusoknak meg nincs kedvük kidugni az orrukat. Hó még egyelőre nincs nálunk, de lóg a lába!

Huba meg kimondottan utálja ezt az egész helyzetet. Alig akar lemenni. Lent az udvaron gyors egészségügyi intézkedés után a lábamhoz simul és bambán néz ki a fejéből. Ezt addig tűrom még nem kezd vacogni, tovább nem kínzom! Irány haza, úgy szalad előre, mintha mindig is ezt a pillanatot várta volna. Meg sem áll az ajtóig, ott meg toporogva néz, hogy gyorsabban is szedhetném a lábam, mert mindjárt megfagy. Otthon meg felveszi a gombócformát és didereg...

"Sajnos a magyar vizsla fajtamentés anyagi helyzete nem túl rózsás. Egy-egy vizsla mentése, orvosi ellátása (ivartalanítás, oltás, külső-belső élősködő mentesítés, chipezés) fuvar- és panzióztatási költségei komoly terhet rónak Egyesületünkre.
Kérjük, ha módjában áll, támogassa a munkánkat bármilyen kis összeggel, akár csak egy tábla csoki árával, higgye el, számít!"

Bővebben...

A világ minden kincsét odaadnám ezekért a nagyszerű kutyákért... Remélem segítség az is ha megjelenik ez a felhívás Huba blogján. Ha lehetőséged van arra, hogy segíts, akkor ne habozz, jó helyre kerül. Nekem már segítettek megmenteni egy ózdi magyar vizslát (és ha jó tudom, akkor azóta már nem csak egyet) karöltve Fazekas Ildikóval, az ózdi gazdikereső lelkes vezetőjével.

Hosszú, munkával teli hetet zártunk. Úgy gondoltunk mindannyian megérdemeljük, hogy  visszavonuljunk egy kicsit a természetbe. Elmentünk Szilvásváradra és megnéztünk mindent amit a múltkor nem sikerült! Megmásztuk a Kalapat tetőt és a Milleneumi kilátón szemünk elé tárult lakhelyünk, a Bükk álomszép vidéke!

Huba a Kilátó alatt megvárt engem:

Láttunk kacsákat és őzikét is:

Gyönyörű és megnyugtató helyeken sétáltunk Hubával:

Huba pedig élvezte a kora őszi, kellemesen meleg napsütést!

A páradús, tiszta erdei illat, a fenyőfák finom aromája teljesen átjárta a testünket! Beérve a városba minta több kilós súlyokat tettek volna a mellkasunkra... Bárcsak mindig erdőt járhatnánk! Szerintem Huba álma is valóra válna vele! :-D

Elterveztük, hogy ezentúl még több időt töltünk majd a természetben!

Huba nap van, mint nálunk lassan három éve minden nap! :-D Már tegnap is érkezett köszöntős sms... Szeretve van a kis pimasz, rá többen gondolnak, mint rám névnapomon! ;-D

Elterveztem, hogy reggel kutyus szeretgetéssel nyitjuk a napot... De Huba megelőzött és teljesen úgy viselkedett, mintha nekem lenne névnapom! Bújt, a fejét a hátamra tette és úgy aludt, na meg így ébresztett! Én egész nap dolgoztam, de azért a májkrémes zsömle reggelit (mert ez a kedvence és a névnapjára jár) elkészítettem. Apafejjel ment Lucázni: nagy szaladás, puszilkózás, igazi, meghitt reggeli sétával egybekötve! Miután hazaértem, egyenesen kikövetelte a játékot. Hozta-vitte a teniszlabdát, a sírósmacit, sünit, holdacskát. Aztán megbeszéltem vele, hogy névnap ide, névnap oda, egy kis "vadásztréning" után benne vagyok a labdázásban... Mindent megcsinált, mintha én lennék az ünnepelt... csodálkoztam is mi ez a jó fiúskodás!

Aztán rájöttem... neki mindegy, hogy milyen nap van, csak velünk legyen, játszunk vele, simogassuk... örüljünk annak, ha sikerül megoldania a feladatokat, mert azt is csak azért csinálja, hogy boldognak lásson minket, mert a mi boldogságunk az ő boldogságának a forrása, a miénknek pedig Ő maga!

Tegnap este sétálni indultunk a "Sárkány hegyünkre", és elvittük magunkkal gyűjteményünk legújabb tagját a sárkányrepülő-repülőt. Huba nagy örömére, mert ez már egészen hasonlít egy igazi madárra! Ez volt a nyár első reptetése és a kellemes hűsítő szél egészen ősziessé tette az estét... De ez még nyár, nagyon is nyár! A dombocskán csak ámultunk a gyönyörű naplementétől...

Az eső megérkezése előtt sikerült egy kellemes hajnali sétára mennünk! Volt fácán, meg mindenféle vad-szimat... Az ilyen együtt töltött percek mindig megkoronázzák a napot!

Csak úgy repülnek a napok! Távollétünk oka, hogy Sopronban nyaraltunk egyet... Huba nagyon jól érezte magát! Meséljenek a fotók!

"Napozás" közben!

Foci Apafejjel!

Kipurcanva!

"Napozás" Dodóval, az erdélyi kopó kislánnyal, az unokatesóval!

Fürdőzés közben....

Álmos ásítozás!

Nagyfiús rendetlenkedés... Ha Apafej ugrál a medencébe, akkor Ő lebontja a medence oldalát, szimpla megmentési céllal!

Flakon harapdálós játék Anyával!

Visszatérve a kölyök vizsla "rovatunkhoz" el kell mesélnem egy aranyos történetet... Mi is a címben említett "jó kis magyar járgány" tulajdonosai vagyunk.

Bármilyen hihetetlen is, ezt Huba nagyon is jól tudja, és ezer kocsiból is kiválasztja ezt a "fajtát". Nem tudom, hogy a kipufogógázról, vagy a motor hangjáról, esetleg a formájáról, de ismeri és felismeri, és persze úgy véli: mind a miénk! Hiába vagyunk vele mind a ketten, ha elmegy mellettünk egy, vagy beáll a parkolóba, úgy örül, mintha mi jönnénk haza! Persze az is meglehet, hogy Szuzi nevű járgányunkhoz érzelmi szálak kötik és a kis Négykerekű is a falkánk tagja! Imád az első ülésen utazni és hát... onnan nézni a szoknyás csajokat. (Bizonyára a kölyökkori emlékek nem tűntek el nyom nélkül a szoknyás lányokról... :-D) Komolyan! Megfigyeltem, hogy utánuk fordul! Meg persze a kutyák után is... esetleg akit nem kedvel, még le is ugatja. Szóval nagy betyár a vizsla!

De ez csak bevezetője a "mesémnek":

Történt egyszer, hogy hazafelé tartottunk sétánkról és az út szélén parkolt egy, a mi kocsink "hasonmása"! Még vicceltünk is, hogy szerencsére pont ide parkoltunk! Huba szépen sétált előttünk, egyszer csak a nagy szaglászásból felkapta a fejét és bekukkantott a leengedett ablakon a kocsiba. Az anyósülésen ülő lány kisebb sokkot kapott, meg kutyunk is meglepődött, hogy ki ez az idegen, aki anya helyén ül! Szóltam Hubának, hogy: Hahó, én itt vagyok! Erre még jobban meglepődött, nézte a lányt, majd engem és újra a lányt... Aztán jól leugatta szegényt! Persze közben már leszedtem a kocsiról, ami szerencsére nem sérült meg a karmaitól! Azóta ha ilyen kocsi mellett megyünk el, mindig meg kell fogni, mert nem egyszer próbált már beülni, benézni...

Tegnap megígértük magunknak és persze Hubának, hogy ha ma jó idő van, akkor elmegyünk túrázni az ózdi túrázókkal az Arlói tóhoz. Este még esett az eső, de reggelre ennek már semmi jele sem volt. Nekivágtunk a közel 12 km-es távnak. A folyamatos locsolás és ivás mellett egészen jól bírta kutyunk a nagy meleget! 

Egyszer sikerült még el is tévednünk! Lemaradtunk egy kicsit, majd tőlünk is lemaradtak néhányan, így mi: apafej, Huba meg én mentünk a jelölésen. Egyszer csak egy útelágazáshoz értünk az erdőben... Gondoltuk, hogy megvárjuk az utánunk jövőket és együtt eldöntjük, merre menjünk tovább. Hallottuk a gyerekek hangját, majd mintha ezek a hangok egyre távolabbról jöttek volna...  eltelt 5-10 perc, sehol senki, sőt, már a hangjukat sem hallottuk. Na akkor séta vissza... de nem láttuk a többieket... Mivel Gyula barátunk is köztük volt és vele elég közeli kapcsolatba került Huba a közöz bundáskenyerezés által, gondoltam buzdítom Hubát, hogy keresse meg Gyulát! Huba úgy tett, mintha mindig is ezt csinálta volna,  el kezdte keresni a csapatot, köztük is Gyulát, na meg (csak vannak némi sejtéseim)a maradék bundáskenyeret! Légszimattal ment előre, mint aki tudja, mit csinál, mi meg mentünk utána és nem tudtuk jól tesszük-e vagy csak még jobban eltévedünk... aztán megláttuk Gyula hátizsákját a lombok között, aztán egyre több alak rajzolódott ki az erdőben... Olyan büszke voltam a kutyuskámra, nélküle biztosan nem találunk oda! Volt egy olyan ösvény, amit nem vettünk észre és ez az ösvény is elágazott, de Huba így is megtalálta Gyulát és a csapatot!

Voltak gyerekek, meg idősek is, de mindenki nagyon jól írta a túrát!

Gyula barátunk (tomnewman) részletesen élménybeszámolóját itt olvashatod!

 Kis csapatunk egy része:

A csodálatos völgy:

Kunyerálás a Túravezetőnktől:

Huba gondolkozik:

Vagy valamit kinézett magának?! :

Emberbarátjával, Gyulussal:

Egy kicsit még visszább kell az időben sétálni ehhez a történethez!

Nagyon sokáig tervezgettük a kis kutyát, hogy milyen is lenne nekünk jó, hogy milyen fajta legyen... Apafej nagy testű kutyát akart... én meg vadászkutyát... De akkoriban sehol nem lehetett a környékünkön kutyut venni.

2006 nyarától mást sem csináltam csak kis kutyát kerestem... Aztán 2007. január 8-án, egy hétfői napon felfigyeltem egy netes hirdetésre. Ekkor már tudatosan vizslát kerestem, mert Ismerősünk Kitti vizslája megihletett minket! Hatvanban kínáltak kölyök vizslát, gondoltam felhívom! A fickó mondta, hogy igen, van egy eladó vizslája, 13 hetes. Ő már nem tud vele foglalkozni, meg a nagy kutyái is bántják, szóval minél hamarabb menjünk. Mondtam, hogy rendben, hétvégén elmegyünk érte. Erre ő azt mondta, hogy addig nem vár, ha más jelentkezik, akkor odaadja másnak. Mondtam apafejnek, ő meg azt mondta, akkor menjünk el a kutyánkért ma este! Kocsiba ültünk és már mentünk is... Az úton gondolkodtunk, hogy mi legyen a neve: Bombom, Bonbon - a csoki szerű orra miatt... Esetleg Ond, vagy Kond, Torda, Koppány... talán Árpád :-D csak hogy hűek maradjunk magyarságához... Megbeszéltük, ha valamilyen keverékre emlékeztet, vagy rossz állapotban van, akkor nem hozzuk el! Aztán megérkeztünk! A vizsla és a fickó már a kapuban várt. Kiszálltunk a kocsiból és ekkor apafej nyakába ugrott a kölyök! Rám nézett és láttam a szemében, hogy bármilyen is legyen ezt a kutyát mi hazavisszük! Elintéztük, amit el kellett, betettük a kocsiba és már mentünk is haza. Kb.: 20 percig puszilgatott alig lehetett leállítani, aztán elaludt és végig szunyókálta a hazafelé vezető utat! Ránéztem és mondtam... Huba... Apafejnek tetszett az ötlet! Meg volt a neve is!

Szó ami szó, amennyire készültünk a kiskutyára, annyira váratlanul érkezett! Hazafelé beszaladtunk a kék-piros üzletlánc egyikébe és vettünk nyakörvet, pórázt, kutyakajákat, játékot... Aztán még felugrottunk bemutatni mamáéknak a kutyagyereket, elolvadtak tőle... majd irány haza! Megfürdettem, addig apafej előkészítette a fekhelyét az előszobában,  mert ha pisilnie kell, akkor ott elintézheti...

Rendbe szedtük... aztán alvás!

Kizártuk az előszobába, lefeküdt szépen a "helyére", mi is a hálónkba...

Alig bírtam elaludni az izgatottságtól: van egy kis kutyám!!!

Éjjel nagy csörömpölésre ébredtünk... Kinyitom a szemem és lám nyílik a harmonika ajtó és beront rajta a kölyök egyenesen célba veszi az ágyunkat, felugrik és beveti magát a falhoz, mellém, a hátán fekve és bájosan pislog... Egymásra néztünk apafejjel és nagy nevetésbe törtünk ki! Szépen letessékeltük az ajtót nyitva hagytuk, ő megnyugodott és ugyan reggelre pisiben úszott a lakás, de az első estét túléltük mindannyian...

Kiskutyám akkoriban olthatatlan vágyat érzett az idegenek felderítésére. Ez a legváratlanabb pillanatban is képes volt felszínre törni:

Mamáék háza közelében van egy buszmegálló. Elég sokan jönnek-mennek... Egy meleg nyári napon egy fiatal hölgy is ott várta a buszt. Huba szokásos módon szaglászta a világot, egyszer csak felkapta a fejét és nyíl egyenesen a lányhoz szaladt, aki háttal állt nekünk. Igen, nagyon meleg volt, a lányon meg szoknya, Huba meg kíváncsi... Odaszaladt és hupsz, már a szoknya alatt is volt! A lány sikított, az emberek nem értették mi történik, Huba meg örült! :-D Aztán sikerült meggyőzni, hogy jöjjön ki onnan, mert egy kicsit furcsa lett volna, ha én, vagy apafej vesszük ki a szoknya alól... szegény lánynak ugyebár egy 4 hónapos vizsla is elég volt, hogy sokkot kapjon, nem még ha mi is betámadjuk! Aztán nem győztünk elnézést kérni, persze a lány csak pirult, meg mi is...

Azt hiszem Huba elcsípett egy-két mondatot, amikor arról beszélgettem Apafejjel, hogy milyen jó lenne egy kis vizsla a családba! Huba régen volt kölyök és nincs fantasztikusabb egy gyerek vizslánál! Nosztalgiáztunk egy kicsit!

Az esti séta nem 19 órakor volt, hanem 23-24 órakor...

Terrorizált! Na nem csak úgy, kedvesen, hanem nagyon durván. Lehet hogy érezte a gyengeségem, de állandóan rám támadott! Harapta a lábam, tépte a nadrágom... akkoriban az összes hosszúnadrágomból halásznadrág lett!

Függetlenül a "késő esti" vagyis éjszakai sétáktól hajnali 3-4 óra körül már ébresztett, hogy le kéne menni! - Ne kezdjetek hüledezni, hogy milyen kis okos, mert ez az ébresztés a következő képen nézett ki: Föl és alá szaladgált a szobában, minta ha ezt kiabálná: "Siessetek, bepisilek...ÁÁÁ bepisilek, nem bírom ki, bepisilek áááááá!!!!" És persze miközben rohangált végig csurgatta az egész szobát... aztán megállt a maradékot kipislantotta és bánatosan nézett ránk! : "Bocsánat, de nem bírtam ki..." fejjel! Ezután és vagy a kedvesem levitte... a másik, aki fent maradt végigsúrolta a szőnyeget, mindezt 3-4 óra körül, éjjel! Amikor feljött, meg úgy csinált, mintha mi sem történt volna, hozta a játékait, hogy most már ő igen csak nagyon jól érzi magát, mehet a móka! Mi meg ültük az ágy szélén összeroskadva, hogy ezt nem hisszük el, mikor lesz már okos, felnőtt kutyánk! Ezt egy-két nap el lehet viselni, de két-három hónap után, háááát.... nehezen!

Nem panaszkodok! A rágós időszakot jól viseltük! Egyrészt sosem volt egyedül, vagy Mamáéknál volt oviba, ha mi dolgoztunk, vagy velünk volt! Rengeteg játékot raktároztunk fel, meg rágós csontokat... csak egy-két papucsot cakkozott ki ( Rövid sztori: főiskolába mentem konzultációra...hajnalban indultam és akkor jutott eszembe, hogy papucs... gyorsan felkaptam egy párat az előszobában szépen elrendezett cipők közül - mert azért Huba mindig ügyelt a rendre. - Amikor este mentem tusolni, akkor láttam, hogy a bal lábas papucs egyharmada hiányzik... hmmm, mindenki vágta, hogy kiskutyám van... :-D) Na meg a zoknik.... Mindig lenyúlta a zoknikat... mindegy volt, hogy kié és hogy honnan kell megszereznie az az övé... Ha a földön volt meg pláne: ha véletlenül lecsúszott egy a szárítóról, azt bezsákmányolta! Abban az időszakban vettünk egy csomó egyforma zoknit, hogy ne kelljen felemásban elmenni dolgozni, bár arra is volt példa, mert annyira ügyesen eltudta rejteni! Például: egész télen kerestük Apafej kedvenc téli sapkáját... hiába! Egyszer, valamikor tavasszal az ablakmosás időszakában megjelent Huba a szájában a sapkával, vidáman ugrabugrálva! :-D De végül meglett, kicsit nyálasan, de még egyben volt!

Na, emésszétek meg ezeket a sorokat... Hamarosan folytatom, és akkor kiderül mit hallott Huba meg a mi kis nosztalgiázásunkból és a kis vizslákról!

Az ártatlanság minta képe!

Mielőtt neki látnék mesélni, illik bemutatkoznom! Huba vizsla anyukája vagyok, na nem a szőrös vizslaszerű, hanem az ember alakú!

Bizonyára észrevettétek a kutyámon jelentkező lustaságot, amiből egyenesen következik, hogy ritkábban "ül le" írni nektek... Gondoltam kezembe veszem az ügyet és ezentúl én is írok nektek! Sok olyan dolgot is elmesélek, amit eddig ez a kis gaz"ember" nem mert! Beszámolok majd csínytevéseiről, amiket elhallgatott vagy el fog hallgatni előletek!

Egy kis bemutatkozás....

Huba családja: "Életem főszereplői..."

Luca szerelmemmel töltöttem néhány játszós délutánt... Tegnap anya beszélt keresztapuval és mondta, hogy most nem találkozhatok Lucussal... Pedig nagyon jó szagú, én meg ettől nagyon udvarlós kedvet kapok. Annyira, hogy hétfőn anya bedugott a zuhany alá, hogy lehűtsön!

De szerintem Luca  is szerelmes belém... Hétfőn találkoztunk Sárával is. Jól összekaptak rajtam! :-P Lucus megmutatta neki, hogy én az ő pasija vagyok, szóval jobb lesz, ha távol tartja magát tőlem! Bevallom őszintén, ettől még jobban megtetszett! Szóval nagy most a szerelem!

Kedd reggel korán keltek anyáék. Bár ez nem olyan ritka... Szendvics készítés, tea főzés... elő került a hátizsák, én meg gyorsan kiültem az ajtóba, nehogy otthon felejtsenek!

Nem felejtettek otthon, na meg anya új fotómasináját sem, mert mint régebben írtam, az előző elromlott... Nagyon jó idő volt, fél hétkor már úton voltunk Szentsimon felé. Egy kicsit felhős volt az ég, nedves a fű! Anyáék cipője jól el is ázott, de azért mentünk ügyesen, hogy még a nagy meleg előtt elérjünk a kilátóhoz... Amikor megérkeztünk megreggeliztünk és közben gyönyörködtünk a kilátásban! Aztán elindultunk vissza. A felhők is elbújtak a napocska elől, mi meg ballagtunk haza a hirtelen jött melegben. Annyira, de annyira meleg lett, hogy a egy jó nagy, agyagos tócsában meg is fürödtem! Először megpróbáltak anyáék kimenteni belőle, aztán nagy röhögés közepette előkapták a fotómasinát és kattogtatni kezdtek...

Vadásztam is egy kicsit...

Szarvast nem találtam, csak szarvasbogarat...