Na igen... canicross...Ha visszaemlékeztek már szóltam erről a különleges sportról... mivel már tudom sport, és nem fáj!

Minden úgy kezdődött, mint szokott, anya pórázra csapott és neki vágtunk a hegyeknek Szentsimon felé! Csak eleinte azt nem értettem miért fut anya... nem szeretem a futó embereket, mert gyanúsak! Az emberek sétálni szoktak, a futó ember rendellenes... valami miatt fut, biztosan kergetik, mert rossz fát tett a tűzre! Na az ilyen szaladó embereket szoktam én lekiabálni..., hogy majd jól elkapom, és akkor majd odaadom annak aki kergeti!

Szóval próbáltam anyát leállítani, hogy ne fusson, mert ő igazán jó ember, nem kergeti senki, persze Ő:" Gyerünk Huba... okoos...gyerünk,gyerünk" Hááát...mondom... Jól van! Ha okos vagyok, akkor fussunk! Lehet, hogy kergetnek, csak én nem vettem észre... Aztán egész jól haladtunk! Nem kellett folyton visszamenni anyához, hogy nehogy elvesszen, mert köztudott, hogy az emberek néha elvesznek... Szóval éreztem, hogy jön mögöttem (csak halkan megjegyzem, hallottam is, ahogy szuszogott:-D) Eleinte furcsa volt, hol azt mondta, gyerünk, gyerünk, hol mag azt, hogy hó,hóó, lassan... Gondoltam is, hogy azt se tudja mit akar... aztán rájöttem, ha felfelé megyünk, gyorsan kell mennem és vonszolnom magam után...:-S Na ...hát jött ő, csak nem elég gyorsan! Persze amikor lefelé futottunk, akkor húzni se kellett, csak úgy trappolt! Mondta is, hogy hó-hóóó... Pedig lefelé lehet a legjobban száguldozni, na de majd megtanulja! Volt egy kaptató, na ott mindent beleadtam, felhúztam anyát, nem hagyhattam, hogy szegény ott ragadjon a mélyben! ... ...

Visszafelé levette anya a hámomat és azt mondta: "Mehetsz Vadász! Mára ennyi volt!" Höhö... kipurcant, nem bírta a kiképzést! De azért kerestem neki két fácánt! Az az igazán nekem való dolog...

Különleges délután volt: futottunk, együtt! De nem úgy, nem egymás mellett, előtt, mögött... hanem együtt! Figyeltük egymást, figyeltem anyát merre akar menni és minden irányítását "lestem"! Együtt futottunk, együtt fácánoztunk, az egyiket hagytam, hogy kitapossa...hagy örüljön...:-D Jó volt!

Borbásné Rostás Anikó és vizslája

(2004-EB-3.

2004-EB Váltó 3.,

2005 OB győztes)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.