Huba, drága, Te itt még nem nagyon tudod mi történik veled. Nagyon meg vagy lepődve. A végén olyan édesen nézel, hogy meg kell zabálni. Mi is tudunk ilyen édesen nézni, és minket is meg szoktak zabálni, illetve összepuszilni.

De aranyos a kis Huba! A kádatok meg sokkal nagyobb volt. :)

Anyáék hazahoztak, enni adtak, majd beraktak a kádba... büdös, meg mocskos voltam! Kint tartottak a kertben két böhöm németjuhásszal (azóta is rettegek tőlük)! Aztán kaptam egy kék párnát, amire ráraktam egy "ajándék csomagot":-D Gondoltam, ha úgyis az enyém, akkor inkább azt piszkítom össze, mint anyáék rendezett lakását! O:-)

Na de miért pont Huba?

:)

En is szeretnek egy ilyet!
Vacsorara.

szuper jó felvétel mivel készült? mobillal?

szép kutyus nekem is van kettő de könyörgöm mobillal csak telefonálni ha egy mód van rá :-)

Biztos aranyos kutya, a végén lévő 2-3 mp-en kívül én csak egy ugráló maszatot láttam, de cserébe legalább elszédültem.

Kedves Kutyabarátok!

Csak egy kérdés: egyes szám első személyben beszéltek a kedvencetek helyett (már aki). Én pontosan ezért ne mertem soha életemben felelősséget vállalni egy állatért, hogy ne jussak ide és (mondjuk ki) a halála ne okozzon óriási törést az életemben. A kérdésem tehát mit segít rajtatok egy ilyen tünemény, amitől nem féltek, hogy beleroppantok ha nem lesz (elpusztul). Nem pikírtségből írtam, hanem mert őszintén kíváncsi vagyok rá. Persze ha nem ide illik a felvetés, nyugodtan ugorjatok rajta. Most hogy végigolvastam, tényleg nagyon provokatívnak tűnik a kérdés, elnézést.

zraje
Ezek szerint Te még nem veszítetted el közeli hozzátartozódat.
Akkor meg kell tanulni különbséget tenni.

Azért kicsit meg van ám illetődve ez a Huba gyerek! :)

zraje
Én úgy vagyok az állattartással, hogy az az öröm, amit ad, amíg él megéri azt a fájdalmat, amit a halála okoz.
Nekem kisgyerek korom óta van kutyám, az első kutyámat 15 éves korában vesztettem el. Majd bele haltam annyira fájt, kisírtam a szemem. De, kutya nélkül nem élet az élet. A mostani kutyám már 5 éves és egy igazi tündér, imádom! A világ legaranyosabb, legkedvesebb és legszebb kutyája. Mondjuk már most félek tőle, hogy mi lesz, ha meghal. Azt hiszem, utána már csak nyugdíjas koromban lesz megint kutyám. Vagy nem...

biztos aranyos...kár h nem látszik. Virágos kertnek (ha van) akkor annyi...Mi is vittünk haza öcsémnek dobermann-vizsla keverék kutyát, máig emlékszem anyám arcára mikor egy hét távollét után meglátta a kertet.

zraje
Aki magához vesz egy kedvencet, az nagyon is tisztában van azzal, hogy kedvence egyszer az örök vadászmezőkre távozik. Ezzel az erővel az ember gyereket sem "csinálna", nem élne párkapcsolatban stb., mert attól félne, hogy a szeretett személyt elveszítené...
Ezen az alapon már rég kihalt volna a bolygónk (legalábbis az emberek).
Igenis szükség van a kedvencekre, mert nekünk is szükségünk van rá, hogy szeressük őket, és életük végéig a lehető legjobb gondoskodásban részesítsük őket. Nekem is van 2 kutyám és én is hülyére parázom magam, hogy mi lesz, ha már nem lesznek. De ilyenkor mindig arra gondolok, hogy örülök, hogy vannak nekem, mert a világ legédesebb, legszebb, legmacibb stbstbstb kutyái. Ezzel sajnos együtt kell élni, mert - és bár utálom a közhelyeket - ez az élet rendje.
Szerintem.

Elnézést, ha bárkit megsértettünk a videó minőségével:-D DE, Hubáról ez az egyetlen(+még van 2) kölyökkori felvétel, és akinek kutyája van az tudja milyen gyorsan elrepül ez a szép időszak! IGEN telefonnal készült, de nyugodjatok meg azóta már van pont erre a célra kitalált eszközünk...:-D Köszönjük, hogy ellátogatattok hozzánk, akinek tetszett, az jöjjön máskor is , mi szeretettel várjuk, akinek nem tetszett, azok ne jöjjenek!

zaje
Nagyon jól mondja bostor, a kutyatartásban benne van, hogy el fogjuk veszíteni, ugyanakkor az a sok öröm, nevetés, szeretet, amit ad, mindezt kárpótolja (ha fogalmazhatok így...) Huba nem az első kutya az életemben és a párom életében sem, nehéz volt az előző társainkat elengedni, de a szívünkben mindig élni fognak! A vizsla mint kutya (vizsláskörben a vizsla nem kutya...hanem vizsla:-D)különösen "emberfüggő"! Olyan mint egy kisgyerek, és sajnos az ember hajlamos úgyis kezelni! Ahogy melette-vele él az ember rájön, hogy egy igazi személyiség, hogy vannak hepjei, hogy gondolkodik... (de gondolom igy van ezzel sok másfajta kutya is)!

Sziasztok!


Gratulálok, csodás a blog. Sok éve sajnos vizsla nélkül élek,mert jelenleg pici a lakás.Az édesanyámnak viszont harmadik gyermeke a vizsla.Német, csokiszínű.Határozottan állítom, hogy gondolkodnak! Nem tudom mivel és hogy érzik meg az ember gondolatait, de számtalanszor szó nélkül tudják, hogy mi fog következni; séta lesz, vagy otthonmaradás és csak a gazdi megy el....Nagyon sok kutya emberközeli, de akinek még nem volt vizslája, az el sem tudja képzelni, hogy a vizsla mennyire a gazdijára hangolódik és vele együtt változik a személyisége és a hangulata.
Remélem még sok képet és videót látunk Hubáról:-)
Tetszik.