Nem akarok enni, inni, nem akarok vadászni sem... Betegnek érzem magam... Fáj a szívem, elhagy az erőm. Ez a kutyasors, nem kell nekem a sonkás jutifalat sem! Játszani sem akarok...
Amit ma láttam az teljesen összetörte a lelkemet...
Én, bolond azt hittem, hogy Feritől kell tartanom, vagy Artur az ellenségem, de nem... A neve Cody. Kisebb mint én, gyengébb is, de Ő kell neki, engem meg eldob!
Ma minden úgy kezdődött ahogy annak lennie kell! Reggel találkozás a szerelmemmel, Lucával, puszilkózás, bújás, hancúrozás a friss, zöld fűben...Kergetőzés a pillangókkal a napsütésben... és ekkor... Megjelent az a kis töpörödött vadászeb... Azokkal bájos szemeivel mindenkit levett a lábáról, még Anya is elkezdett gügyörészni neki! Tisztára gáz... és ekkor, amit sohasem hittem volna, Luca belezúgott abba a kis bénába! Egyszerűen észre sem vett engem, nem is foglalkozott velem, megszüntem létezni számára, csak Cody, meg Cody, meg Cody... Én meg azt csinálok amit akarok. Morogtam, dühöngtem, toporzékoltam, de ŐK észre sem vették! Egyszerűen nem vettek figyelembe!!! Magamba zuhantam... anya megsajnált, és elkezdett sárgolyókat dobálni nekem, amiket normális esetben jól levadászok, ez azonban egy csőppetsem normális eset volt. Úgyhogy elkezdtem kétpofára tömni az agyag-gombócokat... A végén teljesen kikészültem a nagy féltékenységbe! Mikor hazaértem összeomolva feküdtem le az ágy elé, mint egy kivert kutya... ez a kutyasors... azt hiszem...
Tessék itt vannak a bizonyítékaim, még szerencse, hogy anya ott volt és lencsevégre kapta Luca felháborító tetteit:
Leskelődnek, hogy vajon látom-e mire készülnek...
Hancúroznak...
A bűnös csók...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.