Tegnap este megtörtént valami olyan, amit sosem hittem volna. Az én erős, domináns, nagyképű kan vizslám beengedett a birodalmába egy fekete, 6 hónapos, kan dobermant, aki már most nagyobb mint ő... még azt is hagyta, hogy pofán nyalja a kicsi. Pedig nem csípi a kölyköket, meg aztán ez az eb egyébként sem akkora mint egy kölyök! :-) Ráadásul még fiú is! Egyszer morgott csak rá, mert elzárta előle a menekülési útvonalat! Nagyon jó fejek voltak! Mondtam is Tamás barátunknak, jöjjenek máskor is, hagy szocializálódjanak.
Nagyon büszke vagyok Hubira!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.