Szokásos esti sétánkra indultunk és a fiúk természetesen nagy fogócskába kezdtek. Botond elég kelekótya... állandóan csetlik-botlik. Ezért nem lepődtünk meg, amikor neki szalad, de kb. 200-al egy vas oszlopnak. Pedig ismeri a terepet, de amikor kergetőznek, akkor nem lát és nem hall, számtalanszor gázolt már el minket is, nem kis térdízület fájdalmat okozva.
Nagyot bukott... felkecmergett és odaballagott hozzánk. Megtapogattam, megpuszilgattam és már indultunk is tovább. Hazafelé benéztünk még mamáékhoz, és éppen a bodzaszörpömet kortyoltam, amikor Apafej szólt, hogy menjek már gyorsan, mert valami furaság történt Bobóval. Odaült hozzá, és beletette a fejét az ölébe, ezzel még semmi gond, viszont majd elaludt, vagyis csukva volt mind két szeme, kicsit billegett ülés közben és olyan kis kábultnak tűnt. Nagyon megijedtünk! Szívem szerint azonnal hívtam volna a dokit... A két kis szeme fölött gödröcske képződött, és nem igazán akarta kinyitni a szemét. Próbált inni, de csak keveset, aztán nyáladzott... (Botond normál esetben is nyálasabb egy átlag vizslánál...) Gondoltam letesztelem: Szólítottam a nevén, majd mutattam az ül! kézjelet, de nem mondtam semmit, felemelte a fejét és leült. Lassan sétáltunk haza, egyszer le is ült, akkor olyan volt, minta megszédült volna. Megállt, kicsit bizonytalanul, majd nagyon óvatosan leült, először azt hittem kakálni akar, annyira lassan. A séta végén még egy kicsit húzott is, de haza érve se víz, se kaja, csak elvonult a helyére és elaludt. Próbáltam zselés hűtő párnával borogatni, de biztosan érzékeny, kihúzza alóla a fejét, én meg nem akarom kínozni. Hányni nem hányt... de valahogy minden tünet agyrázkódásra utal. Nézelődtem a neten és igen, létezhet, hogy tényleg az a baja... Holnap elmegyünk az ügyeletre, ha jobban van reggel, akkor délután a saját dokinkhoz, ha nem változik a helyzet, vagy romlik, akkor délelőtt elutazunk a Miskolci Klinikára. Addig meg megy a találgatás, pedig utálom... de az ember már csak ilyen, hiába. Az a szörnyű, hogy annyi mindenen keresztülmentünk már Hubával és azt hinné az ember, hogy már nem jöhet semmi új... erre itt van, mit tesz egy kis kergetőzés?! Várom is, de félek is a holnaptól. Úgy szeretjük, csak ne legyen komoly baja.
Most alszik, néha nyújtózik egyet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mrs.Négerhergelő 2010.08.28. 06:30:41
Nagyon szorítok, hogy semmi baj ne legyen, és hamar rohangásszon újból!!!
írd majd meg, hogy mi újság
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.08.28. 18:45:26
Várjuk a híreket.
tarkakutya 2010.08.28. 19:13:52
Drótos Pipacs · http://drotvizsla.wordpress.com 2010.08.29. 09:44:02
tarkakutya 2010.08.29. 21:14:17
Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2010.08.30. 08:02:37
dbkata 2010.08.30. 14:40:44
Sok-sok gyógypuszit küldünk dbkata és bogi vizsi
babavilag 2010.08.30. 18:47:06
tarkakutya 2010.08.30. 21:33:43
Rebix 2010.08.31. 11:04:03
És ezennel csatlakoznék az olvasók táborához nálatok is!
A mi(20 hetes)Lunánknak is van blogja, mégpedig ez!
kunogyerek.blogspot.com/
T.Mari 2010.08.31. 15:01:23
Hubavizsla · http://hubavizsla.blog.hu 2010.09.01. 21:40:28
Köszönjük a sok jó kívánságot, nagyon jól esik!
Rebix, én titkon már jártam Nálatok, csak nem kommenteztem, de ami késik, az nem múlik!
:) Gyertek máskor is, szeretettel várunk!