...mert megszúr a CSIPKE!

Na igen... canicross...Ha visszaemlékeztek már szóltam erről a különleges sportról... mivel már tudom sport, és nem fáj!

Minden úgy kezdődött, mint szokott, anya pórázra csapott és neki vágtunk a hegyeknek Szentsimon felé! Csak eleinte azt nem értettem miért fut anya... nem szeretem a futó embereket, mert gyanúsak! Az emberek sétálni szoktak, a futó ember rendellenes... valami miatt fut, biztosan kergetik, mert rossz fát tett a tűzre! Na az ilyen szaladó embereket szoktam én lekiabálni..., hogy majd jól elkapom, és akkor majd odaadom annak aki kergeti!

Szóval próbáltam anyát leállítani, hogy ne fusson, mert ő igazán jó ember, nem kergeti senki, persze Ő:" Gyerünk Huba... okoos...gyerünk,gyerünk" Hááát...mondom... Jól van! Ha okos vagyok, akkor fussunk! Lehet, hogy kergetnek, csak én nem vettem észre... Aztán egész jól haladtunk! Nem kellett folyton visszamenni anyához, hogy nehogy elvesszen, mert köztudott, hogy az emberek néha elvesznek... Szóval éreztem, hogy jön mögöttem (csak halkan megjegyzem, hallottam is, ahogy szuszogott:-D) Eleinte furcsa volt, hol azt mondta, gyerünk, gyerünk, hol mag azt, hogy hó,hóó, lassan... Gondoltam is, hogy azt se tudja mit akar... aztán rájöttem, ha felfelé megyünk, gyorsan kell mennem és vonszolnom magam után...:-S Na ...hát jött ő, csak nem elég gyorsan! Persze amikor lefelé futottunk, akkor húzni se kellett, csak úgy trappolt! Mondta is, hogy hó-hóóó... Pedig lefelé lehet a legjobban száguldozni, na de majd megtanulja! Volt egy kaptató, na ott mindent beleadtam, felhúztam anyát, nem hagyhattam, hogy szegény ott ragadjon a mélyben! ... ...

Visszafelé levette anya a hámomat és azt mondta: "Mehetsz Vadász! Mára ennyi volt!" Höhö... kipurcant, nem bírta a kiképzést! De azért kerestem neki két fácánt! Az az igazán nekem való dolog...

Különleges délután volt: futottunk, együtt! De nem úgy, nem egymás mellett, előtt, mögött... hanem együtt! Figyeltük egymást, figyeltem anyát merre akar menni és minden irányítását "lestem"! Együtt futottunk, együtt fácánoztunk, az egyiket hagytam, hogy kitapossa...hagy örüljön...:-D Jó volt!

Borbásné Rostás Anikó és vizslája

(2004-EB-3.

2004-EB Váltó 3.,

2005 OB győztes)

Minden háziállatnak a Farmon a helye! Én már ott vagyok:-D

Farm.hu

Íme egy közösségi oldal, ahol azok töltik együtt mindennapjaikat, akik imádják a háziállatokat. Az oldalon lehetőséget biztosítunk arra, hogy a Gazdik regisztrálják kedvenceiket, és megmutassák büszkeségüket a nagyvilágnak. Így nekik saját adatlapjuk lesz, ahova a Gazdi képeket, videókat tölthet fel róluk!

 

Érkezet egy nagy adag gyógyító energia, amit napi 3-szor, étkezés után kellett megkapnom. Dr Maciék küldték, és anya-apa puszikáin keresztül jutottak a szervezetembe. Hatásos! Mivel a gyógyszert nem szabad megköszönni, ezért nem köszönöm, cserébe küldök boldok-végre a természetben-szaladós-szeretem a világot-jupijó fotókat.

Ui.: A gyógyító energia mellett tutira segített a csipkebogyó legelés...

A Maciknak:

Szörnyű unalmas volt az elmúlt hetem... Szobafogságra ítéltek! Szerdán voltunk a doktorbácsinál, és bizony további öt-hat pihinapot írt föl nekem.

Ahogy beléptem a rendelőbe, már ki is küldött anyáékkal együtt, na meg ő is kijött! Odakint szaladnom kelett 2-3 kört, aztán visszahívott a rendelőbe! Nafenne- gondoltam - csak ennyi volt?! DE NEEEEM, nem elégedett meg ennyivel! Megint kaptam két szurit... Férfiasan bevallom úgy remegtem, mint a nyárfa-levél!!! Nem nagyon akarok többet oda menni! Félek tőle! Pedig állítólag jó ember... Szereti az állatokat, főleg az én félémet, ugyanis nagy vadász! Én nem tudom, őszintén szólva ... gügyörészik nekem, meg meg is simogat..., aztán meg jól megszurkál, meg a lábamat is összenyomogatja! Na mindegy, úgy se megyek oda többet!!!

Szóval... itthon vagyok! Unom a lakást, magamat, meg a játékaimat, meg mindent ami itthon van! Állandóan csak éhes vagyok, anya szerint lassan hot-dog virsli testem lesz!

Apa szerint az őszi-szünetre meggyógyulok és végre túrázhatunk!

Anya meg azt mondta, hogy tömhetem a fejem, mert úgy is lefogyszt majd a canicrossal! Remélem ez a valami nem fájdalmas! Három nap, és kiderül!:-D

Flenőtt lettem véglegesen! Ugyan a születésnapi partim elmarad (ha meggyógyul a lábam bepótoljuk), azért anyáékkal megünnepeljük!

Reggel kaptam apától egy nagy ajándékot, pontosabban három játékot! Egy rágós-kötelet , egy rágós-labdás-kötelet, meg egy ütőzsákot! Anyától meg kaptam nyamitortát! Ami készült rizsből, májasból, párizsiból, ropiból, mindenből ami a kedvencem!!!

Mi ez... ez az enyém?! Jujj...

Két éves vagyok és zavarban!

Hmm... ez az enyém!

Jujj de finom...

Folyt. köv.

Erre a következtetésre jöttem rá csütörtök délután, miután anya és apa kivitt engem a szánkóshegyre! A egyik kedvenc játékomat játszottuk: a sárgombóc vadászatot! Amikor apa dobott egy óriásit, én a gombócról le sem vettem a szemem és átugrottam egy csipkebokor felett, ami jól megszúrta a pocim, erre annyira megijedtem, hogy majdnem fejre álltam! Persze ezt kivédtem a kézenállós módszerrel, melynek köszönhetően nagyon megfájdult a jobb lábam!

Estére már annyira fájt, hogy három lábon bicegtem, meg sirtam is egy picit... Éjszaka két óráig kerestem a helyem... aztán rátelepedtem apára, ott jött az álommanó! Ma délután elvittek anyáék arra büdös helyre, és a fehér köpenyes büdös kezű feltetett az asztalra!

Na ez végképp nem tetszett! A kutya nem való az asztalra! Csak az ágyra!!! Szóval jobban tenné, ha azt a magas asztalt lecserélné egy kényelmes franciaágyra!

Miután összevissza nyomorgatott megállapította, hogy húzódásos- zuzódásom vagy mim van! Összevissza szurkált. De megérte egy óra mulva semmi bajom sem volt! Persze anyáék megint túlaggódnak mindent, mert még Sárizni se engedtek! Azt mondták "csak a fájdalomcsillapító miatt nem érzem, de valójában még bibis a lábam, úgyhogy ne emberkedjek!"

Szóval ennyit a szülinapozós Lucás túrás hétvégéről, helyette van ne szaladgálj nincs játék nem ugrálsz fekszik 2 éves vagy hétvége... Hmm majd túlélem!

Rettegésben tartja az egész családot! Na jó engem természetesen nem... csak egyszer szökne ki a gyíkolból, megtudná milyen a vizsla ha vadászni indul! Anyáék lisztkiukacot adnak neki, de ahogy rácsap! Tiszta Animal Planet! Én vagyok az első aki ezt végignézem! Rájöttem, hogy ő nem a testvérem, hanem az én saját háziállatom... vagy vadállatom...!

"Szeretem, de szeretem" az őszt! Sokan talán nem értenek velem egyet, de ha kell elmesélem miért a legszebb évszak nekem!

Nos,

1. véget ér a nagy meleg... nem csak hajnalban, meg éjszaka kényelmes sétálni, hanem mehetünk nagyokat túrázni!

2. Lehullanak a falevelek, amik remekül vadászhatóak, sőt van makk, meg gesztenye, amivel szuperul lehet játszani, és még labdát sem kell cipelni magunkkal ha sétálni megyünk!

3. ELINDUL A VADÁSZSZEZON! Ugyan én nem vadászok hivatalosan... és nem hivatalosan sem... de ilyenkor már meglehet kergetni a fácánokat, mert már nem költenek!

4. Októberben van a születésnapom, meg anyáé is! Szóval dupla szülinapi bulit szervezünk, ahonnan Lucusék sem hiányozhatnak!

5. Az ősziszünet csak rólam szól, kihasználunk minden pillanatot, amit a természetben tölthetünk "kitudja mit hoz a tél" elv alapján!

Szóval én kijelenhetem: a kedvenc évszakom az ŐSZ!

Figyelj Luca...ez vad lesz...

Szeptember 28. vasárnap

Szentsimon

Amióta elindult az év ... tanév ritkábban jelentkezem! Naggyon ritkán:-(

Ez azért van, mert ha egy pici szabadidőnk van és éppen nem dolgoznak anyáék rögtön indulunk a természetbe! Olyankor inkább egymással vagyunk elfoglalva, és így háttérbe szorul a blogolás... Szerintem ez csodás dolog... persze azért nyomaszt némi bűntudat!!! De megpróbálok többet jönni, mert hiányzik nekünk a naplózás, meg Ti is!!! :-D

Mivel Anya délután megy dolgozni ( álltalában ), ezért reggelente sétálni megyünk!

Egyik reggel felmentünk a sárkányozós hegyre, ahol sokat szaladgáltam, örültem a sétának, mert előtte tőbb mint egy hétig esett az eső! Ime néhány bizonyíték milyen a vizsla ha örül!!!

Százvattos vigyor:

Kiásom a pockos-pockot!

Megvan...megvan Fácááááááán!