A múltkori siránkozásom, mi szerint anyáék hanyagolnak... feledésbe merült! A hétvégém szupijóra sikerült!

Csütörtök délután apa sietett értem az oviba és rámadott egy hiperszuper kényelmes valamit! Azt mondta, hogy az interneten rendelték nekem születésnapomra, mert sajnáltak, mikor a nyakörv folytogatta a nyakam! Szóval azért, mert szeretnek megleptek ezzel a meglepivel! :-D Sőt, Luca is kapott az én születésnapomra egyet! Ennek nem csak mi örülünk, hanem az uccán járókelő emberek! Mindenkinek tetszik! Szóval nagy sikert arat ez a valami:-D!!! Szombat este átjöttek Keresztapuék, és megünnepeltük anya névnapját! Az esti sétán még Bubuval a 10 éves vizslalánnyal is összefutottunk, és szaladtunk egy "madárkergetőset"! Aztán este mikor ágybabújtunk megleptük Lucával anyát és egy nagy bújást rendeztünk, aztán anyára aludtunk! Vasárnap reggel korán kezdődött a nap, felkeltettem apát, mert sürgösen dolgom akadt az udvaron, ezért lesiettünk Lucussal együtt. Aztán folytatódott az ajándékozás, kaptt anya tőlünk egy vasárnapi kutyakiállítást! Ott sok-sok vizsla volt (persze kersztapu szerint én meg Luca vagyunk a csúcsok!) és így anya kiélhette fotózósszenvedélyét! Jah, és hogy teljes legyen a meglepetések hétvégéje kaptunk Keresztaputól egy-egy Csirkét, mert a régi elfogyott! :-) a többiről meséljenek a fotók! :-D

Julius K-9 hámomban

Luca, Bubu és Én:-D

Anya kedvenc drótosa! (Nem akarok féltékenynek tünni, de az vagyok!!!)

A legkisebb legnagyobb vadász! Anya kedvenc kölyökvizsije! (Ááááá... nem vagyok féltékeny...!!!!)

Végre újra írhatok!:-D

Hosszú távollétem oka, hogy elindult az új tanév! Anyáék dolgozni kezdtek, nekem meg elindult az ovi! Én kések egy évet, mert anyáék szerint még nem vagyok iskolaérett... ők már csak tudják...! Minden reggel amikor dolgozni indulnak útközben bevisznek az "oviba" azaz Mamáékhoz! Ott várom őket addig, ameddig nem végeznek... Utána Lucázni megyünk, majd haza pihenni... aludni. Sári még tüzel... de anya az mondta hétfőn találkozunk velük!!! Már nagyon várom!!! Mostanában egy kicsit elhanyagoltan érzem magam... a mult héten 2-3 nap nem is ettem! Nem tehetek róla, de nehezen viselem a hosszú nyári anyával és apával töltött együttlét utáni ovizást. De már most visszafelé számolok, mert az ősziszünetben meglátogatjuk Dódó uncsitesót, aki erdélyi kopó és az anyu tesójának a kislánya! De más érdekesség is történt velem! Lett egy új családtagunk, aki egyébként inkább csak egy olyan izé... szóval Otinak hívják és engem egy kicsit idegesít, pláne amikor mászkál! Egyenlőre nem lopta be magát a szívembe... Nem lehet vele játszani, nem lehet megnyalni, nem lehet bevadászni, csak nézni lehet... unalmas kis lényecske... viszont anyáék oda-vissza vannak tőle! Nem is értem!

Ma reggel olyan jól ébredtem! Anya megpuszikált és azt súgta nekem, hogy boldog névnapot HubciBubci!:-) Meg utána apa is megszeretgetett! Aztán elment anya, de nemsokára jött is haza, és kaptam tőle egy nagy csomag jutifalatot -  névnapos jutifalatot! Egy kis reggeli lustizás után elindultunk Lucázni! Elmentünk felfedező útra, aminek apa, meg keresztapu nem nagyon örült... elkezdtek kiabálni, meg fütyülni, meg ilyenek, persze, mi vissza is mentünk, mikor elvégeztük a dolgunkat:-D ami persze nem rögtön volt... Amikor kiszaladgáltuk magunkat és már csak a fa alatt pihegtünk, elindultunk haza mamához! Ott beebédeltem! Aztán mentünk Sárihoz kerítést építeni, mert tüzelés előtt áll! Így félő, hogy megkörnyékezik idegen fickók... hogy ez ne forduljon elő apával nagy kerítést építünk, s az alapjainak az ásásában én is segítettem. Van viszont egy rossz dolog is... anya már reggel észrevette, hogy furcsán pislogok és még dolgozott, addig apa kamillázta is a szememet! Mostanra már egyértelmű... kötőhártyagyulladás, vagy micsoda... viszket és vakarnám.. amit anya nem enged:-( Inkább megtőrli ő zsebkendővel, meg kamillával, amit ( nem! ) szeretek. Miután haza értünk Sáritól, még egy fürdés is várt rám (mert a telkük végi patakban fürödtem, és büdi lettem:-D) Nagyon jó volt ez a névnap... már előre várom a születésnapomat, meg a karácsonyt, meg a ... anya szülinapját, névnapját, meg mindenféle ünnepet!!!:-D

Szabadnapos, vasárnapestés, sárkányozós sétát csaptunk ma a "Sárkány- hegyekben"! Volt nagy szél, s a színes sárkányok csak úgy ellepték az eget!

LucaSzeretgetés!

De nem a sárkányozás volt a legjobb ebben az estében, hanem...

Csak szagoltam, szagoltunk, és csodák csodájára fácánra leltem, nem is egyre, többre is! Fiatal kis fácánok voltak, de már jól tudtak repülni, és így jól meg lehetett őket kergetni

:-D

Vadállás: Ott a fácán..ott a fácán..fácán,fácán,fácán....

Most megfoglak!!!

Itt is fácán szag van...

Hüü..de elfáradtam.. bambulázááás....

Szépen kérünk vizet...

Meséltem már az életem főszereplőiről, viszont nem meséltem még a Helyről, ahol élek! Én nem itt születtem, de ahogy sokan írtátok is már, ez egy igazán vizslának való hely! Szinte ki sem kell menni a városból és már nyoma sincs a civilizációnak! Csak hegyek-völgyek, tavak, folyók vesznek körül... ahogy írtam is: ..."Hegyen-völgyön, nádi szélban ott ahol a fácánok élnek és őzek bújnak meg, ahol a fenyvesekkel összeölelkezve élnek a tölgyesek, a tavak birodalmában." ... Hát ilyen az én otthonom! A neve Ózd! Ki ne ismerné ezt a várost, ahogy mondani szokták a világ vége... Én erre azt mondom: IGEN, a világ vége, ahol a természet kezdődik, ahol a vadon szólítja meg az embert... (és kutyáját)! Aki szeret túrázni az itt otthon érzi magát! Ózd nem nagy város, de a környékén szebbnél- szebb falvacskák vannak, ahol a házak hátsó udvaráról már mezők, hegyek, erdők nyilnak! Mi panelban lakunk, de erdő mellett (ritka jelenség, ugye?!:-D) És mi több, arra is volt már példa, hogy vaddisznó sétált el a házak mellett... vagy őz szaladt át a panelház előtt! Szóval a természet közelsége "kézzel fogható"!

Néhány kép a kedvenc sétálós-túrázós helyeinkről: ( A név, nem mindig azonos az eredeti névvel, van olyan amit mi neveztünk el pl.: "Sárkány hegyek" : mert ott lehet a legjobban papírsárkányozni!)

Hangonyi- tó

Szentsimoni völgy

"Csillagvizsgáló" hegy

"Sárkány" -hegyek

Ózdi- tó

És még számtalan képet lehetett volna ide tűzni, de nem tudtam választani közülük... :-D Egyszerűen jó itt lenni!

Kiskorom óta ismerek egy chow-chow párt! Nagyon kedvesek, és szeretetre méltóak! Barátságosak voltam mindig is velem! A gazdi elmondása alapján tenyészteni szerették volna őket, de Zoé, a lány kutyus nem fogadta el Joker, a fiú kutyus "közeledését"!

Itt kezdődik az én történetem...

Én igazán nem akarok "közeledni"..., meg ilyenek, de most különösen jó szagú Zoé! Egyszerűen nagyon édes... Azt hiszem belém szeretett! :-D Utánam szökött a reggeli sétán is és "felkínálta magát"..Óóó :-D Apa persze pórázra csapott, pedig én csak egy laza viszonzást akartam lezavarni... de hát azt mondta ne hűtlenkedjek! Aztán meg felvilágosított, hogy én vizsla vagyok, Zoé meg chow-chow, és elég furcsa utódaink lennének! Könnyelműség ide vagy oda... őszintén szólva eszembe sem jutottak az utódok... talán még nagyon zöldfülü vagyok ehez a témához! Aztán... persze egyenlőre, még nem is igazán tervezek családalapítást... De azért végig szaladtak a képek a fejemben: Rövid szőr, turcsi orr, vizslafül, chowfark... A neve: Chola :-DDD

Hmm... Zoé illatot érzek...

Anya mesél a reggeli kávézás közben Apának:

Éjjel arra ébredtem, hogy Huba áll az ajtóban és bámul az előszaba felé! "Hangtompitós" ugatással jelezte, hogy valami rendellenesség van kint! Feltápászkodtam, kimentem felkapcsoltam a villanyt és mondtam neki, hogy semmi nincs ott! Ekkor óvatosan oda ballagott a beépített szekrényre akasztott kulacstartóhoz és gyanakodva szagolgatni kezdte! Hamar rájött, hogy ártalmatlan... ezután a fürdőszoba felé fordult rémült pofával...Mondanom sem kell, hogy semmi sem volt bent:-D

 

Kezdjük ott, hogy igenis gyanus hangokat hallottam a fürdőszoba felől! Aztán meg... nem szokott ott lenni az a kulacstartó, vagy micsoda, és tudható, hogy a vizslák nem jól tűrik a változásokat... És különben is, ha nem a kulacstartó adja ki a hangokat és az előszobában sincs semmi/senki aki fura zajokat adhatna ki, akkor az a hang csakis a fürdőszobából jöhet! Ezt még egy ember is kilogikázhatja, nem kell ehez vizslának lenni...

Már teljesen jól érzem magam, semmi nyoma a gyomorpanaszomnak! Eszek, iszok, játszok, élvezem a (állítólag) nyár utolsó forró napjait! Annyira forróra sikerült ez a mai nap, hogy Anya, meg Apa meglepett engem egy nagy természetbe fürdéssel!!! Elmentünk a közeli Sajó folyóba fürödni! Sodortattam magam a vízbe, meg úsztam is! Visszahoztam a botokat, amiket a vízbe dobtak nekem, na meg belökdöstem Lucát a vízbe!:-D Ő ugyanis nem szereti még annyira a folyóban fürdést, de azért nem is fél tőle... szóval a végén már neki is tetszett a dolog! Kicsit bogárfóbiás lettem, vagy mi a szösz, mert elkezdtek csipkedni azok a nagy legyek... olyan sok volt belőlük, meg annyira csíptek, hogy a végén a bundámon végig folyó és arról lecsöpögő vízcseppeket is légynek hittem - ekkor kezdtem "tereptáncba": ugrottam jobra- balra, fel... pörögtem... Anyáék meg jól kinevettek:-D Hát igen, ilyenek a "kanapéspecialisták":-D

Csak nézi mit csinálok ebben a nagy vízben:-D

Így kell úszni!

Próbáltam becsalogatni...

Itt már vizesen nézegeti mit csinálok a vízben...

Mindig is poci-fájós volt Huba... ezért nem lepődtem meg ma reggel, mikor füvet legelészett (majd kipakolta). Aztán ebédelni ebédelt - evett csirkefejet tésztával, de nem sokat, olyan egyharmad adagot. Egy órája adtam neki májkrémes kenyeret... (...kipakolta kétszerre)! Remélem semmi komoly! Napok óta van még egy dolog ami aggaszt: séta közben álandóan megáll, leül, szeretgetni kell, simogatni.. és akkor nagy nehezen elindul! De ő nem ilyen, hanem virgonc , örökmozgó... még 40°C -ban is! Remélem a két dolog nincs összefüggésben...

Huba Anyuja

Tényleg nem érzem túl jól magam! Vagy pocirontásom van, vagy melegem, vagy szerelmibánatom... De egy biztos, Luca ma reggel mindennél jobban örült nekem... éreztem!

Nem akarok enni, inni, nem akarok vadászni sem... Betegnek érzem magam... Fáj a szívem, elhagy az erőm. Ez a kutyasors, nem kell nekem a sonkás jutifalat sem! Játszani sem akarok...

Amit ma láttam az teljesen összetörte a lelkemet... 

Én, bolond azt hittem, hogy Feritől kell tartanom, vagy Artur az ellenségem, de nem... A neve Cody. Kisebb mint én, gyengébb is, de Ő kell neki, engem meg eldob!

Ma minden úgy kezdődött ahogy annak lennie kell! Reggel találkozás a szerelmemmel, Lucával, puszilkózás, bújás, hancúrozás a friss, zöld fűben...Kergetőzés a pillangókkal a napsütésben... és ekkor... Megjelent az a kis töpörödött vadászeb... Azokkal bájos szemeivel mindenkit levett a lábáról, még Anya is elkezdett gügyörészni neki! Tisztára gáz... és ekkor, amit sohasem hittem volna, Luca belezúgott abba a kis bénába! Egyszerűen észre sem vett engem, nem is foglalkozott velem, megszüntem létezni számára, csak Cody, meg Cody, meg Cody... Én meg azt csinálok amit akarok. Morogtam, dühöngtem, toporzékoltam, de ŐK észre sem vették! Egyszerűen nem vettek figyelembe!!! Magamba zuhantam... anya megsajnált, és elkezdett sárgolyókat dobálni nekem, amiket normális esetben jól levadászok, ez azonban egy csőppetsem normális eset volt. Úgyhogy elkezdtem kétpofára tömni az agyag-gombócokat... A végén teljesen kikészültem a nagy féltékenységbe! Mikor hazaértem összeomolva feküdtem le az ágy elé, mint egy kivert kutya... ez a kutyasors... azt hiszem...

Tessék itt vannak a bizonyítékaim, még szerencse, hogy anya ott volt és lencsevégre kapta Luca felháborító tetteit:

Leskelődnek, hogy vajon látom-e mire készülnek...

Hancúroznak...

A bűnös csók...