Hétvégén nem kell menniük dolgozni apáéknak, ezért olyankor valahogy nekem sem akarózik korán sétálni menni! Ha meg még esős is az idő, mint ma, akkor akár 11.00 óráig is képes vagyok lustizni...

Egyszerűen imádom a szeretgetős, összebújós szombat reggeleket:

Végre újra Lucázhatok!

Ma délután beteglátogatóba mentünk Lucushoz. Egyenlőre csak a szobában játszhatunk, de legalább már együtt lehetünk:-) Picit még furán megy, néha három lábon ugrál, de lassan gyógyulgat!

Vittünk neki "Gyógyulj meg Luca" csipogós cipőt, amit aztán nem akart ide adni nekem... Viszont én megtaláltam Csirkét:-D

Luca és a "Gyógyulj meg..." cipő, alias: Cipő

Nem akarta ide adni Cipőt! Megmutattam ki az erősebb...

Megtaláltam Csirkét... De valami furcsaságot tapasztaltam!

Luca, mit tettél?!  Persze, méghogy elvesztette Csirke a fejét...

Miért nézel így?!

Miért kattingatsz annyit?

Kezdek zavarba jönni...

Leehettem magam csirkefejjel...

Most jól áll ez a haj vagy nem?! 

Luca még mindig pihenteti a lábacskáját, ezért ma Sárával mentünk a tóhoz! Kacsa nem volt, viszont láttunk egy fiatal szürke gémet!:-D Megduzzadt a patak, meg a tó vize a sok esőnek köszönhetően, úgyhogy lassan mehetünk a Sajóra fürödni:-)

Sári szalad!!!

Én is szaladok!

Sári rág...

Én meg "krokodilkodok"!

Egész nap csak esik az eső!

Nem baj, ameddig anya dolgozik, addig apával lehet játszani a kedvenc játékomat: a Vedd el tőlem a zsákmányt c. játékot:

Anyán jó aludni a legjobban! Mikor hazajön dolgozóbol, akkor mindig ad valami rágcsát:-) aminek köszönhtően nem rágom szét a karját!!! Ő blogol, meg fotóz engem, és ha kocsikázunk, akkor az ő ölében utazok! Ő gyógyítgat ha beteg vagyok, meg éjszakázik is velem. Amikor kicsi voltam őt szerettem a legjobban terrorizálni!!! Ja, és nagyon-nagyon jókat vadászunk együtt:-D!!!

Apával lehet a legnagyobbakat játszani, bírkózni, harapni a nyakát! Mindig megszán és ad nekem az ennivalójából, még néha a mákos sütijéből is (pedig az a kedvence)!!! Szeretek hozzá bújni, olyankor én vagyok a kicsi kutya... Amikor kocsikázunk és anya nincs ott, akkor megengedi, hogy elől üljek mellete:-) Vele szoktam rongy-rángatósat játszani. Amikor kicsi voltam őt is szerettem terrorizálni, de csak az ágy alól:-) Tavaly nyáron, amikor el ment az osztályával táborozni, és én beteg lettem, akkor haza jött hozzám az első nap után, mert nagyon hiányzott nekem, sírtam is és ő aggódott értem!

Keresztaput nagyon szeretem, mert tőle kaptam Lucát. Ezért mindig ráugrálok mikor átjön, és megharipcsálom a karját, hogy ne is menjenek haza! Keresztapu mindig meglepődik azon, hogy mennyire bújós vagyok fiú létemre, és ezért mindig megpuszilgat amikor szeretgetem! Meg néha amikor szaladgálósat játszok Lucával, akkor összetéveszt minket ... és engem is lelucáz! Sokáig nem akart kutyát, de azt hiszem én meggyőztem arról, hogy vizsla nélkül nem lehet élni, ezért kaptam tőle Lucát, mert én sem tudok vizsla nélkül élni... azt hiszem... ahogy ő sem!

Ma reggel, mikor haza indul Lucával apuja, szegényke egy üvegszilánkba lépett! Telefonált Keresztapu, hogy már négyszer is cserélte a kötés a lábán, de csak nem akar javulni. Én is vágtam már el a lábam felelőtlen emberek hibájából... ,de nekem nem volt olyan súlyos! Végülis elvitték Lucát a dokihoz, aki szomorúan közölte, hogy összevarrni nem tudja, csak leégetni a lógó mancsrészt. Megtette... Luca nem sírt, bátor volt, de nehezen jár, inkább csak ül... Pénteken kell visszamennie a doktorbácsihoz, és akkor kideül mikor láthatom újra. Addig az plédjén alszok, amiben ő alutt nálunk tegnap este... igy érzem őt! szeretlek Luca, gyógyulj meg!!!

Kicsi Luca alszik

A reggeli esős idő és az elmaradt Hangonyi túra miatt kárpótlásul kimentünk az Ózdi-tóhoz! Hatalmasat hancúroztunk Lucával! Levadásztuk a vadkacsákat, és szereztem egy fincsi botot a tóból!

Jól éreztem magam:

                                                Juhéjjj !!!!

                        A tóból szedtük ki:-) Kacsa íze van:-D

                                      Ezt csináld útánam!!! :-D

                            Hmm... Kacsa, édes pici Kacsáim...

                                    Vadkacsa mama

Tudnotok kell Luca szerelmemről, hogy ő egy olyan igazi kislány kutya. Kabalákat cipel ide-oda a lakásban, beviszi az ágyába, velük alszik. (Még a karácsonyra anyától kapott saját készítésű csontpárnát sem tépte szét, nem úgy mint én:-) )

Szóval, van neki egy gumicsirkéje, a neve: Csirke. Találó ugyebár:-)

Egy heves játék során Csirke elvesztette jobb lábát. Luca szomorúságát ugy próbálta könnyíteni , hogy onnantól kezdve Csirkét és a lábát egyszerre, együtt vitte mindenhova, hiszen ők egybe tartoznak. ( Szerintem külön is elég jó játék!) De Luca érzelmileg kötődik Csirkéhez... A mamija megműtötte Csirkét, visszaoperálta a lábát csinos öltésekkel.

Csirke megmenekült. Luca boldog:-) Én meg majd szétszedem neki újra, hogy a mamija se unatkozzon:-D

Luca gyilkolás!!!

Nem érti, hogy csak szeretetből csinálom!:-)

(Én vagyok ez a helyes, kékszemű herceg:-S)

Még tegnap elterveztük, hogy ma egy nagyot túrázunk anyáékkal, meg Lucáékkal! De éjszaka leszakadt az ég! Szobafogságra vagyok ítélve! Reggel korán keltünk, hátha, de nem, az eső nem akart elálni! Most egy halvány reménysugár megjelent az égen, de a Hangonyi 20 km-es túra elmarad... :-(

Kárpótlásul megnézegettük a régi képeket a mai uticélunkról!

Hangonyi-tó

Igy álmodozom a vadkacsákról apa pihe-puha párnáján...