Huba lábát még mindig nem lehet túlzottan terhelni, de fokozatosan lehet visszaszoktatni, ezért elkezdtem kutakodni, hogy hova is tudnám a közelbe kivinni. Ugyanis ahhoz, hogy a kedvenc helyeinkre menjünk, át kell caflatnunk a városon. A közeli kutyafuttató nem túl tágas (legalábbis a vizsláknak), ugyan egy dombtetőn van, de sűrű bozóttal körbenőve, így nem túl nagy a mozgástér.

Említettem már, hogy gyakran jönnek be vaddisznók a panelházak közé. Ez azért lehetséges, mert mögöttünk egy akácerdő van. Gondoltam, hogy keresni kellene egy gyakran használt vadösvényt és megnézni mi van az erdő után.

Jelentem, hétfő reggel neki vágtunk és kiderült, hogy a dombtetőn egy hatalmas mező van, fenyvessel szegélyezve. Csak azt tudnám, hogy élhettem úgy, hogy ezt nem fedeztem fel?! Jellemző emberi tulajdonság ez... ami itt van közel, mellettünk, arról tudomást sem veszünk... De most felfedeztük, és minden nap egy kicsit tovább merészkedtünk. Találtunk rókalyukat, hatalmas borzvárat. Már 5 őzzel találkoztunk, ebből egyet sikerült meglepően közelre cserkelni... valószínűleg sérült, vagy legyengült lehetett. Két rókát is láttunk. A fiúk pedig egészen oda vannak az új helyért! Mindössze 10 perc kijutni a vadonba. Hihetetlen, hogy ennyire közel legyen, ugyanezért 30-45 percet kellett ezelőtt a városon keresztül baktatni.

Huba egészen új erőre kapott. Néha azért még három lábazik... Megkapta a második Diplopfos injekcióját, ami nem viselte meg annyira, mint az első, bár még mindig rengeteget iszik és pisil. Ma reggel például már sikerült neki vakaróznia is, igaz nem túl tökéletesen - majdnem felborult. Bobó hadi sérüléseket is szerzett, a lábába szúródott egy 3 cm-es tüske. Kis ügyesen jött hozzám bicegve és mutatta a mancsát. Gyorsan kirántottam... még csak nem is vérzett. Úgy játszott utána, mintha mi sem történt volna. Egy másik tüske meg a fülén ment keresztül. Azt is gyorsan eltávolítottam.

Remélem, sokszor ki tudunk még menni... sajnos az olvadás biztosan megnehezíti majd a dolgunk, mivel egy igen meredek kaptatón jutunk fel a tetőre.

Holnap már fotómasinát is viszünk, hogy nektek is megmutassunk a titkos helyünket... ami már nem is annyira titkos! :)

Huba az én kitartó, fotózásra mindig kapható kis modellem! Hagyja, hogy tologassam, ültessem, "most ide nézz, most oda nézz", és ő csak csinálja, ahogy kérem!

Persze Botond néha betolakszik a gép elé, hogy milyen osztás van, mert abból neki is kell, és amikor rájön, hogy csak kattogtatok, akkor elvonul.

Carlosékon felbuzdulva én is szentelek egy bejegyzést a legényeken elvégzett méréseknek.

Botond (hívóneve: Dumbo) marmagassága: 65 cm (1 éves), jobb fülének hossza: 18 cm

Huba (hívóneve: Rambo) marmagassága: 62 cm (4 éves), jobb fülének hossza: 16cm

Súlykérdésben még nem tudok nyilatkozni, de hamarosan megmérjük őket! Botond vízfelvevő képessége kielégíthetetlen. Huba mértékkel ivó volt, eddig. Nem tudom összefüggésben van-e a vitaminokkal, de mióta szedi őket jobb az étvágya, és rengeteget iszik, meg pisil. Aminek külön örülünk, mert a húgykövessége miatt különösen jó a nagyobb mennyiségű vízfogyasztás! 2-3 tál vizet is behörpint, holott régen egy is alig fogyott el, inkább ki öntöttem és frissítettem neki.

"( Symptoma )

A bal h lábon középsúlyos sántítás

lépésben jól terhel -- futás közben három lábon mozog

RTG 16 N L-L gerinc: negatív

RTG 17 N b. hátsó láb: negatív

tapintásra mozgatásra sem fájdalmat sem kóros elmozdulást megállapítani nem lehet

a láb izületei szimetrikusak a másik lábhoz képest,

gerincvelői reflexek rendben, bár a tulajdonos szer a bo hátsó lábával időnként a dors. felületére lép,

egyenlőre pontos diagnózist megállapítani nem lehet,

( Therapi )

Diplopfos inj.,m

Lavet tabl. 2x1 naponta

Vitamin b1 tabl 2x1

( Diagnosis )

trauma "

Nos, szó szerint ez áll a kórlapon...

Szerencsére nem szalagszakadás, és nem is nyúlás, viszont fogalma sincs az orvosnak mivel is állunk szemben... Elég rosszul viselte Huba a vizsgálatokat. Futtatás, földön átnyomkodás, asztalon átvizsgálás, "szurkálás", "ütögetés", két röntgen... ahol mozdulatlan fekvés... Hol morgott, hol nyüszizett, menekült volna, aztán úgy tűnt megnyugodott, majd kezdte az egészet elölről. Valójában nagyon kedvesek és türelmesek voltak velünk, mindenki megszeretgette őt... ez persze tetszett neki, különös tekintettel a gyógyszertáras néniért volt nagyon oda.

Kezd egy kicsit Dr. House hangulata lenni a témának, csak kutyaklinikás verzióban... Ma este vár ránk még egy találkozó az állatorvosunknál, kíváncsian várom, ő vajon mit szól majd az eredményhez. Fogalmam sincs hogyan tovább... Egy hét múlva újabb injekciót kap, és rá egy hétre kontroll. Csak abban reménykedem, hogy addig valami Isteni szikra meggyógyítja és minden folytatódik úgy, ahogy előtte. Én meg szeretgetem, meg masszírozgatom a kis lábát... hátha az is segít...

Nagyon köszönjük a sok drukkot, biztos vagyok benne, hogy az segített... legalábbis az én lelkemnek nagyon sokat!

"Ezek a kutyák egymáshoz hasonlítanak!"

Nagyon nehezen, de sikerült egy állítólag nagyon jó szakemberrel időpontot egyeztetni csütörtök leggel 8-ra. Megvizsgálja Hubát és akkor már többet fogunk tudni az állapotáról és arról, hogy hogyan tovább. Nagyon rendes volt az orvosunk, úgy érzem ő is aggódik és várja az eredményeket... Szóval csütörtökön okosabbak leszünk.

Kaptak ma a fiúk egy-egy hatalmas marhalábszárat. Botondka a kosárba csócsálta, én meg ott ültem közel hozzá. Huba gondolta, hogy oda ballag hozzám egy kis simire, amikor Botond mély, dübörgő morajlással jelezte felé, hogy túl közel ment az ő kincséhez. Erre Huba felkapta a lábát és sánta-kutyálkodott, mire Botond abba hagyta a hörgést... :)

"Szegény kis elesett Hubikát senki se bántsa máááár...." :)

Megálmodtam ezt a jutalomfalat-tartót... és el is készítettem! :)

A belseje "kockás"-anyaggal bélelt és hát... egy labrador ékeskedik rajta... :) Vaddisznóagyar az összehúzó-gombja, és egy zsebet is varrtam rá, ahová ürülékfelszedő-zacskót lehet tenni. 19 cm x 9 cm (körátmérő) a mérete. Ez az előfutára a vadásztarisznyának...

Huba sajnos sokkal kevesebbet tud menni.

Igazából a "baleset" óta csak max. 2 órás sétákat mentünk... és utána alig bírt ráállni. Ismerem már, mikor van nagy szüksége egy kis fácán szimatolásra. Olyankor menni kell, ha esik, ha fúj, mert ha nem akkor zaklatott, mindentől fél, tiszta fóbia. Ma is megpróbáltunk ki menni oda, ahol a múltkor az őz-lábat találtuk, de félútról visszafordultam vele, mert nagyon ki-ki fordult a lába. De persze ugra-bugrál, mintha semmi sem lenne vele, csak nagyon csudán áll a lába. Ha szalad kifordul és amikor épp a levegőben van lóg ide-oda. Úgyhogy csak Doni vitte tovább Botondot, én meg visszajöttem Hubival. Láttam, hogy nagyon ment volna, a szívem szakadt meg...
Egyébként nem hiszem, hogy nagyon fájna neki, bár olyan kemény kutya... lehet, csak nem mutatja... Mindenesetre érdekesen "tappancsol" a sérült lábára, néha három lábazik, és nem tud vele vakarózni, mert amikor megemeli a csánktól lefelé nem tudja - úgymond - felhúzni.

Négy évesen nem sántulhat le, ha meg is kell műteni, még fiatal ahhoz, hogy szépen felgyógyuljon... Én nagyon bizakodó vagyok!