Ez a jutalomfalat tartó biztosan nem fog fel kerülni a Meskára, mert ott láttam hasonlót, és nem szeretném, hogy ötletlopással vádoljanak meg! De természetesen, szívesen készítek ilyet másnak is! Van piros - virágos, zöld - virágos, és még rengetegféle anyag választék!
A fiúk új ágyat kaptak. Apafej végezte az asztalos munkát, én meg varrtam a matrac és a párna huzatokat. Elegáns (bár Huba szerint kicsit dedós - eleinte nem akart belefeküdni) kutya mintás pamutvászonból készült a huzat. Egyenlőre még csak egy garnitúrát varrtam meg, a következőt vasárnap készítem el!
Íme:
Világ, Boldog, Vizsla.... ezek a szavak jutnak eszembe, ha az elmúlt 10 napra gondolok, és muszáj voltam mindegyiket belesűríteni a címbe!
Néhány nappal ezelőtt egy kedves fiatal ember "leszólított" kutyasétáltatáskor, hogy megdicsérje az ebeket. Különösen Botond varázsolta el. Beszélgettünk, és kiderült neki is vizslája van, és nem régen veszítette el Torda nevű kutyusát. Így a lány kutyus pár nélkül maradt... Nagyon hasonlított Botondra Torda és alig tudott betelni a látványával. Mindig meghatódok, ha olyan emberrel hoz össze a sors, aki hasonló örömét leli ezekben a csodákban! Igazából a történet még csak itt vette kezdetét. Mivel elég sok vizslást ismerek és sokszor fordulnak hozzám vizsláiknak gazdit kereső emberek, ezért megadta a telefonszámát, hátha tudnék találni neki egy vizslafiúcskát.
Néhány nappal később a munkahelyemre betérve, meglepve látom, hogy ott áll a fiatalember... Köszöntünk, és ő már mosolygott is. Kiderült, hogy ő lesz az új kollégánk!
Hihetetlen, hogy a sors mikre képes, és itt igazából még nem ért véget a meglepetések száma.
Még nyáron mesélt nekem a barátnőm egy lányról és a vizslájáról, akikkel egy buszon futott össze. A vizsla terápiás kutya tanonc volt. Beszélgettek és kiderült, hogy a lány már járt itt a blogon és ő is ír egyet, illetve, hogy van még egy terápiás kutyusa egy angol szetter. Rögvest rákerestem, és meg is leltem. Olvasgattam a naplóját és csodálattal követtem, hogyan válik egy mentett mini vizsla lánykából terápiás kutya.
Telt-múlt az idő és a múlt hétvégén érkezett egy üzenetem a lánytól. Kiderült, hogy ő is itt lakik (ami a blogjából számomra nem vált világossá, ráadásul még az sem esett le, hogy itt találkozott vele a barátnőm... mert olyan hihetetlen, hogy van olyan ember itt a közelben aki ezzel foglalkozik!).Panaszkodott, hogy nem talál olyan kutyást, akivel együtt kirándulhatna, és mivel látta, hogy mi sokszor megyünk, ezért szívesen velünk tartana. Nagyon megörültünk neki, és természetesen szombaton már együtt kirándultunk... Négy ember, öt kutya... mint egy igazi nagy falka! Annyira boldogok voltak a kutyák, nem lehetett betelni a viháncolásukkal. Botond, Démon és Szonja őrült szaladgálást rendeztek, Huba pedig ezerrel udvarolt Fanninak. Mi gazdik, pedig nagyon hamar közös hullámhosszra kerültünk. Hiszen klikkerezünk, gyerekekkel foglalkozunk és imádjuk a kutyáinkat.... Lehetne még több közös bennünk?
Mindenesetre nincsenek véletlenek... hiszen kicsi a világ, de boldog, mert vizslás! :)
A terápiás kutya barátaink naplóját itt olvashatjátok el.
Íme néhány kép a szombati kirándulásunkról:
Nem először, de kétségtelenül most a legjobban! Ennek az az egyik oka, hogy a tüzelés idején felügyelet mellett és nem a kritikus napokon, de "játszhatott" Sárával. Már ha játéknak lehet nevezni azt az üldözést amit leművelt. Nagyon tapasztalatlan - szerencsénkre - általában a fejénél próbálkozott. De a legédesebb benne, ahogyan udvarol! :) Pózol neki, feszíti magát, hogy ő milyen jó pasi, milyen izmos... Millió és millió puszit ad a nyakára, és a hátára. Susmutol a fülébe... nagyon édes! Huba udvarlásának egy kutya sem tud ellenállni, még olyan kutyák is fogadják őt, akiket nem tudnak pároztatni, mert nem hagyja magát a kutyus... de Huba még nekik is jöhet(ne)! Persze nincs szülői engedélye ilyesmit csinálni... és ezt nagyon jól tudja! Szófogadóan ott hagyja a lányokat, még ha van is egy kis siránkozás, miközben jön vissza a lábamhoz. Huba tényleg nagy udvarló! Ő a környék Rómeója!
Minden szellőztetésnél az ablakban pózol és ellenőrzi, nincs-e kint Sári, vagy esetleg mikor járt felénk.
Ha lemegyünk sétálni, akkor leül a lépcsőházajtó elé, vagy az ablak alá... Ilyenkor megjelenik Sárika buksija a függöny mögött, Huba pedig Rómeó becenevéhez híven megpróbál felmászni Júliájához.
Csoda-e, hogy Sári is megőrül érte?!
Tizenhárom napja vetettem el kis kertem első lakóit... és bizony azóta burjánzik, igazi dzsungel lett belőle. Muszáj nektek írnom az első kertészeti-sikerélményeimről! :) Gyönyörűen kihajtott a háromféle paradicsom és metélőhagyma. A cseresznyepaprika kicsit lustálkodott, de mára az is utolérte a paradicsomokat (ugyanis ők voltak a legfürgébbek). Kihajtott 2db! szamóca és ma vetettem még kamillát és levendulát (no meg rengeteg szamócát...hátha :S)
Igen, a jobb alsó sarokban lévő, üresnek tűnő tejfölös dobozban lakik az egyik szamóca... Ugyanis kissé különcködők... A két szamóca külön "cserépben" bújt elő! :D
Egy kakukktojásunk is van... A bal alsó cserépben lakó metélőhagymák társaságában fejlődik a kis aranyos. Őszintén megvallva Ő a legnagyobb a kis veteményesemben, és fogalmam sincs milyen növény!
Talán a Tündérek ültették titokban! :)
Két napja készültünk Hubát kontrollra vinni, jól elterveztük, hogy Bobóka otthon vár majd meg minket, mert nehezen viseli a lelkem a doktorbácsit. Gondoltam kiviszem Bobót előtte egy kicsit Démonnal bandázni, elvégre egyedül szinte sosem marad itthon, nehogy valamilyen kásztaság jusson csöpnyi eszébe.
Szaladgáltak örült módra... Éppen bújócskásat játszottunk, amikor az egyik alkalommal Botond rám pillantott és láttam a szemén, hogy valami nagyon nincs rendben. A harmadik szemhéja rácsúszott a szemgolyójára, de úgy, hogy nem húzódott vissza. Nagyon megijedtem, még sosem láttam hasonlót. Tamás barátunk rögtön megnyugtatott, hogy nincs gond (Démonnak már volt, hogy ki is fordult... persze meg kell mutatni a dokinak, de nem kell annyira megijedni...) Indultunk is visszafelé, szemmel láthatóan nem túl jól tájékozódott Bobek... hiszen az egyik szemére gyakorlatilag nem látott. Miután Apafej is hazaért már indultunk is a klinikára, természetesen mind a két kutyagyereket magunkkal vittük.
Indulásra várva
Botond ijesztő szeme (a vaku kifejezetten ront a látványon...)
Természetesen Botondot vittük be elsőnek, akinek minden előjel nélkül a rendelőbe lépve visszacsúszott a szemhéja a helyére. Dokibácsi kérdezte mi a baj, ránéztem Bobekra és éppen kezdtem volna ecsetelni, amikor megláttam, hogy minden rendben a szemével... Mondtam, hogy most már semmi... de ekkor az orvos kicsit gyanakvó hangon kérdezte: -Óóó, máskor is csinált már ilyet a szeme?!
-Nem most először csúszott neki rá... és bizony csak mostanra került a helyére... - mondtam.
-Nem, én nem arra gondolok! Nézd a pupilláját!
(És bizony ekkor láttam meg, hogy az egyik pupillája 3szor nagyobb a másiknál.)
-Jaj ez nem jó, ez nagyon nem... -mondta a dokibácsi...
Fel tettük az asztalra, és irányított fénnyel megvizsgálta a pupillák rakcióját, és bizony nagyon nem normálisan működtek.
Kérdezte az orvos, hogy ütötte-e meg Bobó a fejét, esetleg játék közben nem szaladtak-e össze a másik ebbel. Mondtam, hogy ugyan nagyon vágtáztak, meg birkóztak, de nem ütötte be sehova...És ekkor jutott eszembe, hogy néhány hónappal ezelőtt Botond neki ment a egy vasoszlopnak és egyértelmű agyrázkódás tüneteket produkált... De nem volt eszméletvesztése, és másnapra kutyabaja volt, így nem tulajdonítottunk neki nagy figyelmet... Talán kellett volna!
Nos, lehet, hogy agyrázkódás... az ütés következtében keletkezhetett egy "hólyag", ami nyomja a szemideget...
Vagy, lehet valamilyen idegrendszeri probléma, vagy agyi, vagy szemideg...
És a legrosszabb... tumor....
Aztán jött Huba. Jártattuk egy kicsit, ugrabugrált, pajtizott egyet a dokival. Az orvosunk pedig azt mondta:
-Van még egy kicsi "lipicai járása", de gyakorlatilag gyógyultnak mondhatjuk!
Micsoda megkönnyebbülés volt ez nekem... De hogy mi lehetett ez a hosszan elnyúló sántaság?! Talán sosem derül ki....
Botondka kapott szteroidot, vízhajtót, gyulladáscsökkentőt, szemcseppet. Borogattuk este a homlokát, és figyeltük, mutat-e agyrázkódási tüneteket. De nem, semmi! Minden a legnagyobb rendben volt. Teljesen szabályosan járt, játszott Hubával, nem volt egyensúlyzavara, evett, ivott.
Másnap visszamentünk a klinikára vele, de szerencsére semmit sem talált az orvos. Teljesen jól működtek a pupillái, mintha semmi sem lett volna. Mivel az agyrázkódást kizárta, maradt az idegrendszeri probléma. A tumorral nem számol, hiszen, ha az nyomná a szemideget, akkor az egyik napról a másikra nem múlt volna el. Figyelni kell...-Mondta. Én meg mondtam, hogy mást sem teszünk, ezért jövünk ennyit hozzá, mert a legkisebb elváltozással szaladunk. Persze eddig még sosem hiába, ha más nem megnyugtat minket, hogy nincs nagy baj, és nekünk az is jó.
Ma újra visszük... megint megnézi a pupillaműködést. Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi gond, mert mostanában annyit betegeskednek...
Jelenleg minden jónak tűnik. Egyik sem sántít, és a szemük is jól áll... :)
Nem régiben készült el az Alex ihlette LABRADOROS Jutalomfalat-tartó. Tegnap estére pedig megszületett annak ERDÉLYI KOPÓS ikertestvére.
Tátáám:
Most már nagyon érik bennem, hogy illene vizslásat is csinálni... Valószínűleg az lesz a következő! :)
Elkészült cipőfűzőink új otthona. Nem siettük el a dolgot, közel 1,5 év kellett hozzá, de megérte türelmesnek lenni! A 150 cm x 60 cm x 60 cm -es terrárium tele van kis barlangokkal, ahová elbújhatnak a csík-testűek... A terráriumot Apafej és a kígyótenyésztő barátunk építették, de én is segítkeztem ott ahol csak tudtam. Ragasztottam, festettem.
A február új ötleteket is hozott! Megpróbálkozunk a "panel-kertészettel"! Vetettünk balkon paradicsomot, cseresznye paprikát és metélőhagymát. Remélem szépen ki kelnek a magocskák, és termésünk is lesz.
Vetett már valaki közületek erdei szamócát? Azzal is próbálkozunk... Bár 15-18 fok helyett 25 van és komposztot sem tudtam szerezni, így maradt a tőzeges virágföld. Ki tudja lesz-e belőle valami?! Pedig vannak olyan kiránduló helyeink, ahová kifejezetten szamócázni járunk, és milyen mennyei lenne az ablakpárkányon szüretelni...
Találtunk egy hatalmas rókalyukat, és térdig zuhantam egy borzvár bejáratába...
Borz nyom:
Napi 4-6 őzzel találkozunk...
Végre találtunk fácánt is, kettőt... Megörökíteni nem tudtam, mert nagy volt a bozótos, csak a hangjukat hallatták, a fiúk nagy örömére.
A fenti őzikét nagyon közelre sikerült cserkelni... Az alatta lévő fotóalanyom már sokkal óvatosabb volt.
Hajnali hangulat a fenyvesben:
