Kiskutyám akkoriban olthatatlan vágyat érzett az idegenek felderítésére. Ez a legváratlanabb pillanatban is képes volt felszínre törni:
Mamáék háza közelében van egy buszmegálló. Elég sokan jönnek-mennek... Egy meleg nyári napon egy fiatal hölgy is ott várta a buszt. Huba szokásos módon szaglászta a világot, egyszer csak felkapta a fejét és nyíl egyenesen a lányhoz szaladt, aki háttal állt nekünk. Igen, nagyon meleg volt, a lányon meg szoknya, Huba meg kíváncsi... Odaszaladt és hupsz, már a szoknya alatt is volt! A lány sikított, az emberek nem értették mi történik, Huba meg örült! :-D Aztán sikerült meggyőzni, hogy jöjjön ki onnan, mert egy kicsit furcsa lett volna, ha én, vagy apafej vesszük ki a szoknya alól... szegény lánynak ugyebár egy 4 hónapos vizsla is elég volt, hogy sokkot kapjon, nem még ha mi is betámadjuk! Aztán nem győztünk elnézést kérni, persze a lány csak pirult, meg mi is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.