Anyával, reggel 7 órakkor a szokásos Szentsimoni sétánkra indultunk.  A hegyre felérve már kedvesen kacsingatott a napocska és a fűszálak is kezdték levenni dér-kabátjukat. A pocsoják jéghártya takaróját a mancsommal fel-fel törtem és a szél hozta a vadon illatát , amit méllyen a melkasom fokságába zártam... A kékfutrinka igen jóízűnek tünt, de miután megszimatoltam a szaga elvette az étvágyam!

Anya úgy gondolta, járjunk be néhány ismeretlen ösvényt, amit aztán hétvégén apának is megmutathatunk. Így amikor elértünk a szentsimoni erdőhöz, elindultunk a tölgyerdő ösvényén jobbra a csupasznyakú fenyőfák felé.

Titkon reménykedtünk, hogy gazdag zsákmányban lesz részünk. Leérve a völgybe az erdő szélén fácán családra leltünk.

Finoman megreptettem őket... Aztán elindultunk az Ősborókás felé, de ekkor támadt anyának egy újjabb nagyszerű ötlete! A fenyves után bevágtunk egy bozótosba vezető ösvényen, abban bízva, hogy valahol megleljük a tó, vagy a mocsár felé vezető utat (ugyanis arra már sokszor jártunk). Helyette az ösvény egy másik völgybe vezetett...

 Itt először a bozótost vettem orrügyre, hátha újjabb fácánkakasra lelek. De ekkor valami mást éreztem meg. Már anya is tudta, hogy valami van a láthatáron, valami különlegesség... őzek! Lassan kezdtük becserkészni őket... olyan lassan, hogy észre sem vettek. Legalább 2-3 percig settenkedtünk, a végén már anya is négykézláb! Néha felénk pillantottak, olyankor megmerevedtünk, még levegőt sem vettünk... Ketten voltak... és olyan szééépek!!!

Aztán egszer csak a kis füles megpillantott... Riadtan az erdő felé vették az irányt...én meg elkísértem őket a széléig!

Miután visszamentem anyához, az erdő mentén megláttunk egy ösvényt... szerencsénkre a Szentsimoni-tó kilátójához vezetett! Onnan már könnyen haza találtunk...

Álom-fenyes

Szentsimoni tó - Végre az ismert ösvényen

Rájöttem, hogy a hegyitúrák ideje lecsengett... A reggeli fácánkergetős, Sárkányhegyes, Bianka levadászós sétát megtűztem egy kis Ózdi tavas, Tás megszerzős vizitúrával.

Az egyszerűség kedvéért - na meg hogy bemelegítsem magam és ráhangolódjak a búvárkodásra - a tópart közelébe sordódó faágakat összegyűjtöttem, majd apró darabokra cincáltam.

Anyáék és az utánunk arra sétálók kedvéért elhelyeztem a tóban áztatott mancsaim lenyomatát a parton lévő padokra.

Ekkor történt a csoda! Vadkacsákra lettem figyelmes, és mivel jég már nincs - amin akár sétálva is meszerezhettem volna őket - kénytelen voltam úszva (anya szerint: fuldokló, búvárkodó technika - amiért én vagyok a vizslák szégyene) megközelíteni. De a Tás rafkós egy lény! Amint észre vette, hogy még ez az első idei bemelegítős úszásom (anya szerint: fuldokló, búvárkodó technika - amiért én vagyok a vizslák szégyene) néhány méterre úszva tőlem jól lehápogtak. Úgyhogy csurom vizesen, büdösen és kacsa nélkül jöttünk haza... (Csak titkon megjegyezném, hogy eljön még a nagy Huba ideje!!!)

Reggel a szokásos national g. tv nézést rendeztem Oti terráriuma előtt! Két szaladó liszt kukacon kívűl azonban semmit sem láttam. Aztán anya megakarta etetni, ekkor látta már ő is, hogy még a tegnapit sem ette meg! Aztán következett az Oti keresés a terráriumban. Ez a kedvenc részem!!! Ilyenkor anya fel emelgeti a köveket, a bujkákat, stb., egyszercsak ki szalad valahonnan, s olyankor én jól levadászom!!! De most nem szaladt sehova! Aztnám Oti valami roszat csinálhatott, - tuti hogy szét szedett valamit, amit nem lett volna szabad - mert anya azt mondta naggyon szomorúan, hogy "Óóó.. nem..nem..jajjjj...." Aztán olyan rosszat csinálhatott, hogy még vizes is lett anya szeme! És ekkor történt valami... valami, ami addig nem... Anya kivette Otit a kezébe, és csuda egy kis jószág, mert még menekülni sem akart! Viszont anya veszekedés helyett megsimogatta, és zsebkendőbe takarta! Na ezt végképp nem értettem! Aztán elmentünk sétálni! Anya, én, meg Oti, akit beletett egy dobozba! Úgy szerettem volna vele játszani, kértem is anyától szépen, (ülve, nagy szemekkel) hogy engedje ki a dobozból, hagy kerketőzzünk egy kicsit. Amikor kiértünk az erdő szélére, ott anya ásott egy kis gödröt, és beletette. ... Persze én ezt végképp nem értettem, úgyhogy amikor anya hazaindúlt, akkor én megpróbáltam Otit kiásni, hiszen csak nem hagyhatjuk ott, egyedűl! De anya megsimított és megfogta a nyakörvem, hogy induljunk haza... Szerintem senki sem tehet olyan rosszat, hogy örökre száműzzék a családjától! Amikor haza indultunk azon gondokodtam, hogy tényleg jól láttam?! Anya hozta magával Otit?! Amikor beértem az ajtón szaladtam is gyorsan megnézni, hátha a helyén van és csak nekem rémlett úgy, mintha levittük volnak... Ott ültem és vártam, hogy előbujjon! Néztem, hogy mikor bukkan elő valamelyik kavics alól! DE NEM JÖTT... Azóta sem bújik elő, pedig minden nap megnézem! Lehet, hogy anya még is Őt ásta el...

Rengeteget szunyókálok mostanában! Egyenlőre még nem jöttem rá, hogy ez téliálom, vagy tavaszi fáradság...

Mielőtt azt hinnétek, hogy a Karácsony, vagy az új év elvitt magával melegebb éghajlatra, megírom mi történt velem az elmúlt 7hétben!

Rengeteget sétáltam, meg ettem... Anya szerint még fel is szedtem néhány kilót.... Úgy döntöttem, hogy lefikszálom az Új évvel, hogy hozzon nekem tavaszt! De neeem... Most egyenlőre telet hoz, sokat, hideget és havasat. Eddig örültem neki... de mostmár napsütést akarok!

Képzeljétek... Pénteken reggel hét órakkor ki mentem Anyával a Sárkány-hegyre, s négy hatalmas őzikét találtunk! Jól megkergettem, aztán mi a hegytetőn, ők a völgyben mentek. Olyan szerencsésen fújt a szél, hogy nem éreztek meg minket, így végig kísértek(vagy inkább mi őket) egészen a Szentsimoni erdőig! Annyira izgultam, hogy mégegyszer meg kellett kergetnem őket. :-D Ezután már csak azt láttuk ahogy beszaladtak az erdőbe. Nagy volt a kísértés, hogy utánuk menjek, de Anya aggódott, hogy kilőnek a vadászok, mert összetévesztenek egy őzgidával... Levezetésnek még "kitapostam" a bokorból egy fácánkakast a séta végén!

Ma is ilyen sétát terveztünk... De a havazás közbe szólt, s egytlen vaddal sem futottunk össze... Kénytelen voltam varjakat kergetni a tónál :-D

Fácánban és szerencsében, velőscsontban és szeretetben gazdag

Boldog Új Évet

kívánok minden drága barátunknak!

Fogadjátok sok szeretettel a szívemnek legkedvesebb köszöntőt!

                        Újévi köszöntő

Az idő dajkája ma éjjel egyik kezével újévet ringat
Miközben a másikban bús ravatalon óévet takargat.
Virrasszuk ugyan a régit, de inkább az újat köszöntjük
S a telt élmény-poharat ma éjfélkor mind kiöntjük.
Újesztendő, állj elébünk, hadd lássunk a velődig ma éjjel!
Lám veled is vénebb lett minden létező egy évvel.
Újesztendő, áldott hajnala újabb vágynak, tettnek.
Termő méhe légy emberséges tiszta becsületnek!
Újesztendő, előlegezz feleletet sok-sok kérdő szóra,
Lám sír a harang már s minden házban búcsút ver az óra.
Újesztendő, hozz békét, jót, boldogat, termőt,
Oszlass el egünkről minden vészt; poklot-rejtő felhőt.
Üsd ki a fegyvert merénylők markából bátran.
Hűtsd le forró fejét, ki őrjöng betegen, megszálltan.
Ne hallgasd meg imáját annak, ki vérért könyörög,
Holttestének se adjon nyugalmat temetőben a rög.
Keserű legyen falatja annak, ki másnak halált készít
S ki bút kovácsol, add ki abból először neki a részit.
Újesztendő, harsonázz riadót számára annak, kiben kihűlt a vágy.
Állítsd talpra a beteget, kinek jussa a gyógyszer és az ágy.
Könnypatak árkát tömd be mosollyal, ó minden arcon,
Ne lelje gyönyörét ember, kínon, börtönön, harcon.
Összekuszált fonalát létünknek bogozd ki, ó kérünk
S tüzelj, késztess, bátoríts, hogy semmitől meg ne riadjon a vérünk.
Gályatesteden új erő új vitorlát feszítsen
S minden tiszta álmot boldog part felé repítsen.
Hol nem hóhéra már többé ember az embernek,
Jóért nem sújt a vas s bűnért nem fizetnek.
Üdvözlégy új év, minek kereszteljünk mondd, ó mondd tégedet?
Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk minden léptedet.
Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím, mint éhes gyermekszájak,
Légy kulcs, mely kinyit minden beszakadt nagy kérdés-zárat.
Teremtő nagy tervek intenek feléd fehér zsebkendővel,
Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel, nagy erővel.
Kevés legyen a könny s csilingeljen sok gyermek-nevetés,
Magva szakadjon ősi búsulásnak s tűnjön rút szenvedés.
Vénhedett vénül ne nyögjön erőtlen, ziháló kebel,
Mikor a légben a március tavaszillatot kever.
Újesztendő! Idők méhéből szülj nekünk békét, színes szent jövendőt,
Ily vággyal kívánjunk Istentől minden jó embernek boldog újesztendőt!


 

Köszönjük, hogy szerettetek, és kíváncsiak voltatok az én kis vizslaéletemre! Remélem az Új év hoz nagyon sok szépséget nekünk, amit megoszthatunk majd veletek, hogy együtt töltsünk néhány mosolygós percet!

És így fogom írni 2009-ben is!!!

Szemezgettem néhány fotót, milyen is volt az én 2008-as évem...

Rengeteget játszottam Lucával!

No meg Sárival is életreszóló barátságot kötöttem!

Sokat bandáztunk!

Sokat vadásztam!

Voltam vizslatúrázni! 10. Jubileumi Vizsla Túrán!

Meg a 13. Vizsla Túrán!

 Fürödtem a Sajóban!

Kaptam egy kis barátot: Otit

Ebben az évben lettem 2 éves!

 Sokat vigyorogtam!

 Sokmindent tettem tönkre!

De azért rengeteget túráztunk! Tavasszal

 Nyáron

Összel

Télen

Sárkányoztunk a sárkány hegyeken!

Én voltam a Mik... Hubalás!

Együtt díszítettem a fát anyával!

És együtt várjuk mit hoz az Új év nekünk! Csudaszép volt...

26-án, ahogy Keresztapuék igérték, átjöttek hozzánk! Karácsony még ekkor sem dugta be hozzánk az orrát... de olyan jól éreztük magunkat, olyan jó volt, mintha ő is velünk lett volna egy picit... Már épp szervezni akartam a labda-eltulajdonító akciómat, amikor Luca jól kiröhögött és elárulta, hogy azok a gömbök csak elakarják vonni a lényegről a figyelmet! Mondta, hogy szaglásszam meg azt a fát és rájövök, hogy nem is labda szagú! Valójában csoki szaga van! (Én még olyat sosem ettem, sőt Luca sem, csak az anyukája Kittymama, s ő mondta, hogy az a legtutibb dolog a világon!) Ezek a csokik, amit az emberek csak szaloncukornak hívnak, sookkal finomabb, mint a labda! Mindent be kellett vetnünk ahoz, hogy hozzájussunk, kezdtük a: Jé , mi ez... nektek is van ilyen karácsonyi izétek?!, aztán folytattuk a: Jajj de szeretlek gazdikám!!! -farokcsóválást szigorúan a fa alatt! Ez sikeresnek bizonyult, mert kettő le is pottyant, de anya sas szeme észre vette és biztonságosan magasabbra akasztotta vissza... Aztán próbálkoztunk még egy ideig, de ekkor anya elkezdte behordani a konyhából az ételeket... Istenem mennyi jó falat, és nekem pont előtte kellett belaknom főtthúsból... -gondoltam magamban, de persze azért úgy tettünk, mintha már egy-két hete éheznénk! S ekkor anya behozta a csodát! Na nem, neeem ....Nem a vaddisznó pörköltre gondolok, hanem ... arra a mennyei illatú sajtos pogácsára! Egyszerűen nem tudok neki ellenállni! Három fázisban kunyerálom!

1. fázis: Az éhen halok szemekkel való könyörgés. (Füleimet hátrahúzom, hatalmasra nyitom mandula szemeimet, öt forintosnyi helyre ülök vigyázzülésben!)

2. fázis: Szerelmes pillantású szívszorongatós - igenis legyen bűntudatod - pillantás. (Még mindig hátrahúzott füllel lassú anya/apa megközelítés, fejemet finoman az ölébe teszem, s még jobban kinyitom immár nagy pupillájú, ártatlan szemeim!)

3. fázis: Rendkívül feldühít a nemdörődömséged, amit egy éhező kutya iránt tanusítassz! (Ilyenkor hátrálva, toborogva jól lekiabálom őket, hogy: Hogy van bőr a pofátokon zabálni, úgy, hogy én itt könyörgöm, nem is könyörgöm egyenesen koldulom a kis falatkát, mely az én nyomorúságos életemet mentené meg az éhhaláltól!!!! Persze ilyenkor vissza kiabálnak, hogy hagyjam abba... nem vagyok én tanyakutya, meg akkora a hasam, mint egy boroshordó... meg blablablaaaa.... ilyenkor elvonulok duzzogni! De most szerencsére erre nem volt szükség, anya még az utolsó pogácsát is kettétörte és szétosztotta Luca és én köztem! (Jelzem Luca nincs oda annyira a pogácsáért, de ha én kapok, akkor neki is kell... a nők már csak ilyenek!

Nos valahogy illyen szellemben telt Lucával és Karácsonnyal az ünnep. Kaptam sok finomságot! Sokat aludtam anyával filmnézést színlelve, meg sokat sétáltunk hóban, fagyban, esőben, szélben, napsütésben! Tulajdonképpen ilyen volt az egész évünk! Mert anya azt mondta vége az évnek, de ne aggódjatok, mert minden év után jön egy Új, talán szebb és fácánban gazdagabb, olyan év, amikor többet bújhatok apához és anyához, s amikor Te is többet lehetsz a szeretteiddel! (Legalábbis anya ezzel biztatott, amikor megrémültem, hogy mi lesz velünk ha elmegy Óév és Újév ugyanúgy nem jön majd, mint Karácsony...)De Újév mindig jön, és hoz magával még sok Új barátot, élményt... Neked is! Legalábbis én azt kívánom!!!