Huba első perctől kezdve imádja a puha dolgokat. Rajong apafej nagy párnájáért és a takaró alatti szunyókálásért. A reggeli kávézásunk ideje alatt, mindig elfoglalja az ágy legpuhább helyeit. Nagy párna, összetúrt paplan, a lényeg a puhaság.

A következő eset esett meg: Botond, mint az előző bejegyzésben írtam is, hajnalban bejelentkezett, hogy mindjárt megfagy, legalább a lábamhoz hagy kucorodjon fel.  Már éppen iszogattuk a kávénkat, amikor Huba is ki kászálódott a kosárból és elindult az ágy felé megkeresni, azt a bizonyos legpuhább részét. Meglátta a lábamnál lévő, párna szerű buckát, és gondolta, na ez lesz a legjobb hely. Viszont, előtte Botond is így gondolt, ezért amikor Huba már majdnem ráfeküdt, hirtelen megjelent Bobekunk álmos feje a takaró alól. NA több sem kellett, Huba úgy meglepődött, hogy nagy szemekkel, csámcsogva eloldalgott. Persze Botond aludt tovább. Azon gondolkodtam: lehet, hogy Huba elfelejtette, hogy van még egy vizsla? Nem igazán szoktak összebújni, de azért egyszer-kétszer lebuknak:

Jelentem, a vizslalegények remekül vannak, főleg a "ruditestű" Bobó! Nem tudom, kedves vizslás olvasóim, de a ti tinédzser vizslátok is sovány volt? Mert arra emlékszem, hogy Huba vékonyka volt, de valahogy Botond még gebébbnek tűnik. Jelenleg Huba nagyon jó kondiban van, de Bobó?! Ráadásul nagyon fázik. Hubi egyelőre jól viseli, viszont Botond egész éjjel ébresztget, hogy takargassam. Lehet, hogy pizsamát kellene neki varrni?! :) Minden esetre, a napi táp adagjuk mellé kapnak egy-egy kacsa farhátat. Hatalmas lehet a kacsa, ha ilyen nagy a farháta! Nagyon hálásak érte a fiúk. Egyben kapják meg. Látni kéne, hogyan válnak békés kanapéspecialistából vérfarkassá! Újabban nem csak húsevésnél, de az esős sétáink alatt is vadulnak. Hol Huba kergeti Bobót, hol meg fordítva!

Szokásos esti sétánkra indultunk és a fiúk természetesen nagy fogócskába kezdtek. Botond elég kelekótya... állandóan csetlik-botlik. Ezért nem lepődtünk meg, amikor neki szalad, de kb. 200-al egy vas oszlopnak. Pedig ismeri a terepet, de amikor kergetőznek, akkor nem lát és nem hall, számtalanszor gázolt már el minket is, nem kis térdízület fájdalmat okozva.

Nagyot bukott... felkecmergett és odaballagott hozzánk. Megtapogattam, megpuszilgattam és már indultunk is tovább. Hazafelé benéztünk még mamáékhoz, és éppen a bodzaszörpömet kortyoltam, amikor Apafej szólt, hogy menjek már gyorsan, mert valami furaság történt Bobóval. Odaült hozzá, és beletette a fejét az ölébe, ezzel még semmi gond, viszont majd elaludt, vagyis csukva volt mind két szeme, kicsit billegett ülés közben és olyan kis kábultnak tűnt. Nagyon megijedtünk! Szívem szerint azonnal hívtam volna a dokit... A két kis szeme fölött gödröcske képződött, és nem igazán akarta kinyitni a szemét. Próbált inni, de csak keveset, aztán nyáladzott... (Botond normál esetben is nyálasabb egy átlag vizslánál...) Gondoltam letesztelem: Szólítottam a nevén, majd mutattam az ül! kézjelet, de nem mondtam semmit, felemelte a fejét és leült. Lassan sétáltunk haza, egyszer le is ült, akkor olyan volt, minta megszédült volna. Megállt, kicsit bizonytalanul, majd nagyon óvatosan leült, először azt hittem kakálni akar, annyira lassan. A séta végén még egy kicsit húzott is, de haza érve se víz, se kaja, csak elvonult a helyére és elaludt. Próbáltam zselés hűtő párnával borogatni, de biztosan érzékeny, kihúzza  alóla a fejét, én meg nem akarom kínozni. Hányni nem hányt... de valahogy minden tünet agyrázkódásra utal. Nézelődtem a neten és igen, létezhet, hogy tényleg az a baja... Holnap elmegyünk az ügyeletre, ha jobban van reggel, akkor délután a saját dokinkhoz, ha nem változik a helyzet, vagy romlik, akkor délelőtt elutazunk a Miskolci Klinikára. Addig meg megy a találgatás, pedig utálom... de az ember már csak ilyen, hiába. Az a szörnyű, hogy annyi mindenen keresztülmentünk már Hubával és azt hinné az ember, hogy már nem jöhet semmi új... erre itt van, mit tesz egy kis kergetőzés?! Várom is, de félek is a holnaptól. Úgy szeretjük, csak ne legyen komoly baja.

Most alszik, néha nyújtózik egyet...

Kedvenc kiránduló helyünkre látogattunk el nem régen, név szerint a Három kereszthez. Pontosabban nem jutottunk teljesen el a célba, csak a Nagy mezőig... na de nézzük csak sorba miért is. Kellemes, inkább tavaszi délután volt, mint forró augusztusi, ezért ebéd után elindultunk kirándulni Lucáékkal. Mi is lehetne csodálatosabb, mint három vizsla - mint egy kis család - együtt erdőn, mezőn. Csak úgy bújták a bokrokat, fácánt keresve... bejárták az összes csapát, a mi szemünkkel egészen úgy tűnt, mintha Bobókát tanítaná a két nagy. Huba néha elkalandozott, de Luca, mint egy jó anyuka, mindig megvárta a kis legénykét. Legutóbb, mikor arra jártunk, akkor még el nem ment volna Botond a lábunktól, viszont most próbálta a Lucus és Huba lendületét felvenni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Közvetlenül a nagymező előtt egy gyönyörű tanya mellett vezet el a turista útvonal, ahol sokféle állat mellett néhány paci is van. Éppen kint legelésztek, aminek nagyon megörültünk. A biztonság kedvéért megfogtuk a kutyukat, csak nálam nem volt eb, mert meg akartam örökíteni a legelésző lovakat. Éppen gyönyörködtünk bennük, mikor az egyik felkapta a fejét, és hirtelen heves vágtában közeledni kezdett felénk. Nem nagyon értettük a jelenséget, de enyhén fogalmazva megszeppentünk. Megálltunk mind a négyen, még a kutyuk is elhallgattak... az okát nem sejtve, de a paci szinte ketté vállasztotta a csapatott. A fiúk elől, mi meg kb. 10 méterre mögöttük rekedtünk. A paci megállt kb. egy méterre tőlem és fujtatott. Én, természetesen fotóztam - meg is jegyezték, hogy olyan vagyok, mint egy őrült amerikai, nekik szokott lenni halál közeli házi videójuk... Rövid tétovázás után a paci neki iramodott a fiúk felé és vágtázva, fej lengetve, fújtatva beszalad közéjük, majd visszament a tanya irányába. Gondoltuk, hogy nem lenne jó mégegyszer kihúzni nála a gyufát, szóval inkább visszafordultunk. Sosem volt még ilyen rémisztő találkozásunk, bele sem merek gondolni, mi lenne, ha olyan helyen élnénk, ahol farkasok, medvék is élnek, ha egy lovacska ennyire ijesztő. Talán még viccesnek is tűnik, utólag az is :), de akkor, ott nagyon ijesztő volt. Hazafelé hosszasan beszélgettünk róla, hogy lehet, hogy csak egy kis mar-vakargatásra szaladt oda hozzánk, megörült, hogy jééé emberek, de jó! De ebben az esetben nem jó metakommunikációt alkalmazott a lelkem. Inkább tűnt vad, felhergelt csődörnek, mint vidáman galoppozó, ember centrikus lovacskának.

Végül is sikerült lefárasztani az ebeinket, na meg magunkat is!

                                     A kis csapat egy része:

                                        Bobó a Kis erdőben

                                               Bandázás

                                          Egyszerűen Szép

                                            Legelésző pacik

                                              A kóborló kóbor ló

Január, február környékén kezdtem el a klikkerezéssel ismerkedni. Próbáltam minél több infót összegyűjteni, így akadtam rá a www.klikker.hu oldalra, illetve számos, hasznos videóra. Mivel Hubát előtte a "klasszikus" módszerrel tanítottam, ezért bele is estünk a sokak által emlegetett hibákba. Spontán elkapásnál Huba csak ült előttem, fogalma sem volt róla, hogy mit akarok... Na akkor jött a megvezetés. Ül, fekszik, marad már ment, mi az ami még hasznos?! Legyen a hopp, felugrani valahova... Az hasznos is lehet. A házunk mögött van két pingpongasztal. Sári olyan szépen fel tud rá ugrani (a barátnőm német vizslája), Huba meg olyankor mindig toporzékol. NA, de az elsőre talán túl nagy falat lett volna, így egy laposabb terméskövet választottunk. Jutalomfalatot húztam az orra előtt és szépen elkezdett felmászni a kőre, észre sem vett és már fent is volt, klikk/jutalom! Na, megy ez nekünk! Nem kellett sok, és már ment a pingpongasztal is. Aztán gondoltam, mi lenne, ha megtanítanám, hogy ne csak a hasára, de az oldalára is le tudjon feküdni. Jött a döglött kutya póz... ez is megvezetéssel. Amikor a hasán feküdt szépen elkezdtem húzni az orrától a jutifalatot, ő meg, ahogy követte szépen az oldalára dőlt, klikk/jutalom! Megcsináltunk belőle 3-szor 8-at, és aztán több napon keresztül gyakoroltuk, még jelszóra nem ment. Most ezt finomítjuk, és lassan tanuljuk a gurulást is.

Botond a zseni!

Mivel Bobó 6 hónaposan került hozzánk, ezért már az első nap eldöntöttem: jó kis klikker kutyát faragok belőle. Imád enni, szóval tökéletes alany! Nagyjából tudott ülni és néha-néha pacsit adni. Lassan három hónapja van nálunk...

Repertoár:

Ül; fekszik; pacsi: kézbe, lábra, jobb-bal; meghajlás; hopp;

Döglött kutya póz - Még nincs jelhez kötve, most tanuljuk.

Fel a mancsokat! - Még nincs jelhez kötve, most tanuljuk.

Amit már próbáltunk és ráérzett: gurulás, de így is nagyon hasonló a fekszik és a meghajlás, nem akarom bekavarni még plusz a gurulással. Jelenleg a döglött kutya pózt is szüneteltetem, pont ezen okokból.

Huba nem egy nagy kajás kutya, ezért nagyon lassan haladok vele... De Bobó jó hatással van rá. Féltékeny, ő is akar jutit, így ha Botonddal klikkelőset játszunk, akkor abból ő sem akar kimaradni. Most dolgozom rajta, hogy hogyan is tudok két kutyával egyszerre klikkerezni. Van egy jó pár tanács, egyelőre még kísérletezek.

Készül őszre az esti sétáltatás hasznos kelléke, a fényvisszaverő mellény.

Embereknek készített, pár száz forintos mellényt szabtam át. Pepecselős munka, de hasznos a végeredmény. Bár ha lenne egy varrógépem, biztosan gyorsabban haladnék vele... Teszek fel majd szabásmintát, ha esetleg valakinek kedve támadna varrogatni!

Addig is néhány kép a végeredményről:

Szó szerint!

Lassan egy hónapja, ha az időjárás is megengedi, akkor esténként kimegyünk a Nagy Kutyafuttatóra, ami egy kis domb, és kiülünk. A fiúk tombolnak Lucával, mi meg jót beszélgetünk. Hol egy-két fácán, hol egy-egy nyuszika zavarja meg a nagy birkózást. Végig nézzük, ahogy a napocska bebukik a dombok közé, hallgatjuk a tücskök ciripelését, aztán sötétedésre haza ballagunk. Annyira megszokták a legények az esti sétát, hogy olyan hat óra magasságában már készülődnek. Megy a száj-karate, meg a csipkelődés. Botond végig egyeli Huba nyakát, meg megrágcsálja a mancsát. Hubi meg tűri a kölyök nyúzását. A hátizsák előkészítése, meg a vizes palack, itatótál elővétele bekapcsolja náluk a séta-funkciót.

Tegnap este a fotómasinát is magunkkal vittük, de a vizsla banda nem igazán akart fotóalany lenni. Huba szemérmesen beült nekem háttal, vagy a fenekét mutogatta. Luca csak a hátam mögött volt hajlandó mozgolódni, akárhogy is fordultam, Bobó pedig a két nagy eb mutatványát gyúrta össze. De mindközül mégis csak a kölyök bizonyult a leginkább fotózhatónak, a többieket, ha sikerült is lencsevégre kapni, akkor is egy nagy barna maszat volt csak látható a képen.

                                      Huba bevadássza Codit:

                                            Bobó legel:

                                         Mit csinál Huba?

                                          Idétlenkedős Bobó:

Visszanéztem az elmúlt három hónap fotótermését és bizony szemmel láthatóan sokat nőtt Botond. De a kölykös viselkedése kicsit sem csökkent, amit őszintén bevallva nagyon élvezünk. Huba olyan komoly, nagyfiú... ő már nem nagyon szokott új bohócságot kiagyalni.

Kaptunk Bobórol babakori képet... sajnos telefonos, így nem a legjobb minőség, de azért megmutatom.

Ilyen volt februárban:

Számolgattunk, és ha februárban ennyire parányi volt, akkor ő nem októberi születésű, hanem inkább decemberi.

Ebből kiindulva Botond most 8 hónapos.

Amit az is alátámaszt, hogy még babásan pisil, nagyon ritkán felemeli a lábát, de általában nem a bokor felőli mancsát, hanem pont a másikat! :-)

Az előző bejegyzésnél már írtam, a kutyás termékek ár-érték aránya nem mindig megfelelő. Ezért kezdtem bele a varrásba, de varrógép hiányában kénytelen vagyok kézzel varrni - persze ez engem nem zavar, sőt nagyon tetszik! Minden a Kutyapulcsival kezdődött, aztán jött a Csörgős apport karácsonyra, majd a Jutalomfalattartó táskák, Párnák, Polár Tappancs Fekhely...

Amikor hozzánk került Botond, akkor egyértelmű volt, hogy egy kosárban nem fér meg a két eb. Hiába a kétszemélyes bernáthegyi kosár, Huba nem engedte bele Bobót. Másfál hónap után hirtelen szerettek összebújni, valószínüleg a nyitott ablak és a hűvös éjszaka, de a két legény összebújva feküdt a kosárban. De kb. egy hete, valószínüleg az elnyújtózkodós, kicsavarodós, hanyatt fekvős vizsla-pózok miatt, de szó szerint nem férnek bele a kosárban. Gondoltam szét nézek a neten valamilyen fekvőhely ügyben. Szomorúan láttam, hogy a fekhelygyártó cégek ebből akarnak meggazdagodni, szóval elővettem minden kreativitásom és nekiálltam ágyikót varni.

Még csak a szabásnál tartottam, de a két kutyagyerek már akkor tudta, mit is csinálok, pedig nem közöltem velük. Rettegtem, hogy valamelyiket hozzá varrom...

A kész polár tappancs:

  Nagy a sikere, bár, Huba továbbra is a lábamnál hajlandó csak aludni, de Bobónak nagyon tetszik az új mancsos ágy. Az első este nem tudta eldönteni melyiken aludjon, állandóan mászkált, hol az egyikre, hol a másikra feküdt. Kénytelenek voltunk bele tenni a kosárba a mancsot! :)