Hat napja ivartalanították Botondot. Mára szépen felszívódott a véraláfutás, gyógyul a seb. Huba vizeletvizsgálata is hamarosan elkészül és kiderül, kell-e a gyógytáp diétát folytatnunk.
Mindig is tudtuk, hogy a vizslák nagyon viccelődős kutyák, de az utóbbi pár napban még jobban megerősítettek ebben a legények. Botond rendszeresen poénkodik, és ha nagyot nevetünk rajta akkor képes többször megismételni!
Elterveztük, hogy a kamerát magunk mellett tartva megpróbáljuk a Bobó vicceket megmutatni.
Jöjjön néhány igazi vizsla vicc - vagy inkább vicces vizsla pofa!
Gyurma pofa! Néha még én is meglepődöm, mikor erre ébredek!
(Bobó)
Ne féjj mááá!
(Bobó)
No comment!
Huba egyre többet játszik Bobóval...
Rozmár Huba
És megfogta...
Apai gondoskodás
:D
Tegnap reggel 4.30-kor keltünk fel. Még a nagy meleg előtt szerettük volna a fiúkat lemozgatni. 5 órakor már el is indultunk egy nagy erdei, mezei sétára, és jó három órát voltunk kint velük. Amikor haza értünk megkapták a reggelijüket, megfürdettük őket aztán jót aludtak délelőtt. Délután, munka után előkészítettem a lakást a műtött Bobóka fogadására. Mivel a szoba padlószőnyeges, ezét nagy szemeteszsákot vágtam szét és tettem le az ajtó és a kosár közé. A kosár matracára is szemetes zsákot tettem, és arra a egy lepedőt.
17.40-kor már a rendelőben voltunk, de meglepően 20-percel zárás előtt még 5-6 kutyus volt előttünk. Sajnos csuszás volt egy hőgutás chow-chow miatt. Másfél órás küzdelem után sikerült megmenteni...
Kb. 18.15 óra körül került ránk a sor. Megbeszéltük, hogy a heréket eltávolítja, de a bőrt nem vágja le, mert így kisebb lesz a seb, gyorsabban gyógyul és a bőr, mivel fiatal állat és nincs benne teher, ezért szép lassan visszahúzódik majd. Ekkora Botond már nagyon izgatott volt, nem lehetett infúzióval altatni (egyébként is állandóan morog és ugatja a dokit-nem igazán kedveli...), így kapott egy szurit. Először csak jobbra, balra ingatta a fejét, majd a kinyújtotta a nyelvét, még rám nézett és már össze is csúszott. Ebben a pillanatban könnybe szaladt a szemem, még sosem láttam ilyet, ijesztő volt. De nagyon korrekt volt a doktorunk, mindent elmondott, hogy mit fog csinálni, nyugodt maradt, és ez rám is rám ragadt. Megkérdezte, hogy szeretnénk-e bent maradni, mondtuk, hogy inkább majd kint megvárjuk... nem hiszem, hogy elájultam volna, maximum végig bömbölöm! 19 órakor szólt, hogy bemehetünk. Háromnegyed órán át beszélgettünk még az orvossal, hogy mi fog történni, mit kell tennünk, stb. Botond néha-néha csóvált egyet a farkával. Az orvosunk elmosolyodott: "Már hall, hallja a hangotokat..." Kis drágaság... gondoltam, érzi, hogy itt vagyunk vele. Amíg én mindent papírmunkát elintéztem, Doni simogatta, beszélt hozzá... Vittünk plédet magukkal, amibe belefektettük és úgy vittük ki a kocsihoz. Amikor Boti meghallotta az orvos hangját, aki segített kicipelni őt, elkezdett morogni és pufogni! :D
Hazaérve befektettük a kosárba. Egy percre sem lehetett egyedül hagyni, ha felálltam mellőle, felkapta a fejét, és már indulni is akart. Hubát Mamáékhoz vittük át a műtét idejére, akiért ekkor már elindult Doni. Amíg egyedül voltam otthon Bobóval azon gondolkodtam, vajon Huba hogyan fog reagálni a magatehetetlenül fekvő, rendelő szagú Botondra. Szerencsére az én kis okos nagy fiam egy igazi tündér volt. Bejött az ajtón, s a hirtelenkedésből lelassulva óvatosan odajött a kosárhoz. Megszaglászta Bobót, aki csóvált és dobálta a puszikat. Szépen leült Huba a kosár mellé és figyelt. Gyorsan 21.00 óra lett. A szendvicskészítésre Bobó felállt is kijött a konyhába. Nagyon remegett a hátsó lába, csuklott össze. Gyorsan kicseréltem a kosár lepedőjét és a zsákot - ugyanis bepisilt szegénykém - és óvatosan visszatettük. Éjfélig gyakorlatilag csak a fejét emelte fel egyszer-egyszer. Aztán 00.10 órakor - én éppen elszenderedtem - Doni ébresztett, hogy Botond felállt - azaz kiugrott a kosárból. Nagyon megijedtünk! Az előszobában remegve, csúszott ülve, nem bírt a hátsó lábára állni. Hamar rájöttünk, hogy begörcsölt a combja, Doni gyorsan elkezdte dörzsölgetni, láthatóan nagyon jól esett neki. Néhány perc elteltével lábra állt és sétálni kezdett. Gondoltuk, hogy itt az ideje egy kis egészségügyi sétának. Természetesen Huba nem maradhat ki semmiből, ő is lejött velünk. Ahogy kinyitottuk a hátsó ajtót, Huba kirontott macskát kergetni - ez az egyik igen rossz szokása :S - meglepetésként Botond utána rohant. Majd elájultam... Aztán visszajöttek, mintha mi sem történt volna. Bobóka pisilt, és már mentünk is fel.
Két óránként váltottuk egymást Donival. Hajnalban már külön vittük le őket, és délelőtt is... nem kockáztatunk még egy rohanást! Már evett, többször ivott, volt kisdolog, nagydolog - kicsi hasmenéssel. A hajnali séta után bement a másik szobába, megszerezte a frisbee-t és hozta játszani. :D Lenyűgöző, micsoda élet van benne, példaértékű. Most mindenki alszik... már én is nehezen viselem az ébrenlétet...
Reggeli séta
Még egyben
Műtét után
Eljött a nagy nap!
Holnap 18.00 órakor lesz Bobóka ivartalanítása.
Annyit tudunk, hogy holnap 10.00 óráig ehet (csak konzervet), és 16.30-ig ihat. Nagyon izgulunk, és aggódunk is. Ha valakinek van tapasztalata kan kutya ivartalanítással kapcsolatban, az legyen szíves és írja le nekünk... nagyon hasznos lenne számunkra!
Boldogan jelentem: Visszatértünk!
Nem akarok mentegetőzni, de az elmúlt időszak egy kicsit sűrűbb volt a kelleténél... De szerencsére ezt a kutyagyerekek nem érezték. A séták nem maradtak el, csak a blogozás :-S
De újult erővel vágunk bele a nyárba, ami egyelőre inkább őszies jellegű. Mondjuk ez engem egyáltalán nem zavar, ugyanis ez az időjárás kedvez a leginkább a kirándulásoknak. Nem kell hat liter vizet cipelnem, hogy a kutyák ne kapjanak hőgutát, mert a vizes fő hűti a testüket. Elég csak 2-3 litert vinni inni. Csak ez az eső... na ez nem kellene... Ma reggel Botond nem akart kijönni a lépcsőházból, megmakacsolta magát. Huba tudja, hogy nincs mese, a "dolgot" el kell végezni, és azt csak kint lehet.
A fiúk kapcsolata egy magasabb szintre emelkedett. Botond állandóan eggyeli (az első fogaival finoman rágcsálja Huba nyakát - olyan mintha vakargatná, Huba meg bedől rá, mint amikor mi vakargatjuk...) Hubci pedig tisztogatja Botondot, és a bokrokban szerzett karcolásait nyalogatja, gyógyítgatja. Már egy! labdával is eljátszanak, nincs marakodás. Na meg állandóan megy a birkóznak, sosem gondoltam volna ezt Hubáról. Olyan türelmes a kicsivel, hagyja, hogy ráugráljon, csipdesse, nem morog, inkább csak elugrik előle, de általában, ha csak egy kicsit is, de játszik vele, aztán a helyére ballag. Új szokása Botondnak, hogy bebújik Huba hasa alá és felveszi a hátára. Ez erősen emlékeztet arra, amikor én emelgetni akartam a nővéremet, hogy már milyen erős vagyok! :-) Gyakorlatilag megszűnt a morgás. (Jajj, ilyenkor mindig aggódok, hogy elszólom magam...) De tény, hogy az elmúlt két hétben egyszer morgott rá Huba Bobókára, amikor eltaposta őt. Boti nincs tisztában a méreteivel, néha elég durva. Viszont nagyon okos, ha kint marad Huba tálja egy kis maradék táppal, akkor nem megy oda és eszi ki belőle, úgy csinál, mintha ott sem lenne, de ha elveszem a tálat, akkor azonnal megy "felporszívózni" a morzsákat. Kialakulóban van egy kis VizslaBanda: Luca, Snoopy, Feri, Berci, Huba és Botond személyében, na meg a két álvizsla: Bell és Démon! Azt hiszem, a nyár még sok izgalmat tartogat nekik! :D
Egészségügyi jelentés:
Botontd most kezdte meg hatodik hetét nálunk!
Megkapta az összes kötelező oltását!
Kétszer féregtelenítettük, de egyszer sem volt benne féreg.
Jövő héten lesz az ivartalanítási műtéte.
Az elmúlt két napban rizs-diétán volt, mert ment egy picit a hasa - valószínűleg benyalt valamit, de semmi komoly, mára már minden rendben volt.
Junior száraztápot kap (Nem reklámoznám) és nagyon szereti. Kapja a csonterősítőt a kajla lábai és a gyenge ízületei, gerince miatt. Már sokkal ügyesebben fut, ugrik.
Combosodik, szépen fejlődnek az izmai. Nagyon sokat nyúlt, 23 kg.
Huba egy pici fölösleget szedett fel... tényleg nem sokat - talán most néz úgy ki, mint egy lassan 4 éves kan vizsla. Eddig mindenki azt hitte kölyök :D
Csak fura, hogy ha simizem akkor nem érzem a bordáit. Mindenesetre tápot váltottunk - egy kicsit "gyengébbre" - a megelőzés híve vagyok!
34 kg a súlya.
A következő két hétben vizeletvizsgálata lesz. Húgyköveinek állapota miatt. Remélem, már nem találnak nála köveket. Szerencsére panaszmentes.
Szépek , egészségesek, csillog a bundájuk :-) ÉS nagyon szeretnek enni!
Egy reggeli séta képei:
Nagyon nehéz olyan képet csinálni, ahol minegyik rajta van! (Huba szemben, Botond mutogatja a popóját, Démon is felém jön!)
Soopy vizsla pózol! - Kicsit be van morcosítva! :D
A legények!
Kinyúlva...
Sajnos minket sem kímél az időjárás... Ózdot és a környező falvakat a Sajó folyó és a "kisebb" patakok árasztották el vízzel. Az egyébként is nehéz körülmények között élőket, most még a természet is sújtja... Csütörtökön és Pénteken is megpróbáltam eljutni Sárospatakra... mindhiába. Csütörtökön el sem tudtam indulni, pénteken pedig Kazincbarcikán ragadtam, és reggel 9 órától csak délután 14 órára értem haza. Sajnos túl sokat láttam... a szívem majd megszakadt....Pokoli látni az emberek tehetetlen harcát a természettel. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy mennyire apró és sérülékeny. Hiába tudomány, ész, tehetség... azért a természet az úr!
Velence-telep talán először hű lehetett nevéhez… víz hömpölygött a házai között. Mégsem láttunk gondolázó szerelmes párokat… csak meggyötört, bús arcokat…
Kedves Olvasónk, amennyiben módodban áll, segíts egy telefonhívással az árvízkárosultakon.
A 1749-es, illetve a 1752-es szám tárcsázásával 200, illetve 250 forinttal segíthetsz a bajbajutottakon.
Segíthetsz szöveges üzenettel is: az „ARVIZ” vagy „ÁRVÍZ” szót kell elküldeni a 1749-es számra.
Köszönjük!
Egyszer azt hallottam, hogy az a jó gazdi, akinek a kutyája nevét mindenki ismeri az utcában és előbb köszöntik a kutyát, mint őt...
... és akinek a kutyáját meglepik pedagógusnapra?
:)
Huba és Botond köszöni és NAAAGY puszit küld az ózdi Bolyky Tamás Általános Iskola 3.c osztályának! Egy kicsit nehezen értik meg a fiúk, hogy HUBO (HUba&BOtond) kutyust nem ők kapták, csak a "nyaklánc" az övék! :-)
Botond hamarosan doktorál plasztikai sebészetből. Jelenleg Dr. Pipacsnál van képzésen, és a Doktornő utasítására egyelőre még nem gyakorolhat élő szöveten.
Két hét... már két hete, hogy Botond velünk van. Hihetetlenül mozgalmas és izgalmakkal teli volt ez a 14 nap. Hubának egyik napról a másikra lett egy állandóan a sarkában lihegő kis barátja, akit az első 1-2 napban nem is akart tudomásul venni. Botondnak pedig lett egy új családja... egy kutyatesóval kell osztoznia mindenen, ami látszólag egyáltalán nem zavarja, sőt! Rengeteg új baráttal ismerkedett meg, kutyákkal, emberekkel. De elsősorban velünk. Lettünk neki Mi... Egy-két naponta a régi otthona felé vezet a sétánk, olyankor izgatottá válik, ugrál ránk... ha tudna beszélni, biztosan sokmindent elmondana. Jó lenne tudni, mire gondol, vajon hogy érzi velünk magát?!
Sokat mesélhetnénk erről a két hétről... de inkább készítettünk egy kis videót. Bevallom a végeredmény egy kis könnyet csalt a szemembe, olyan sok rossz sorsú kutyus él ma Magyarországon, de közülük kettőnek már sosem takarja el a napocskáját sötét felhő...
Egy alvó vizslánál, csak két nyakatekert alvó vizsla jobb!
Azt hiszem elég egyértelmű, milyen szépségápolási beavatkozást végzett a két ebgyerek...
A F&H tévécsatorna vadászkutyás műsorában láttam a hosszú bot végére, damillal felfüggesztett fácánszárnyat, amivel nagyon pompásan lehet a vizsiket trenírozni. Tegnap egy unalmas 5 percemben össze is dobtam egy ilyet. Gondoltam leviszem őket a közeli erdő melletti mezőre. (Gyakorlatilag itt van a házunk mögött.)Húúú... nagyon tetszik nekik a játék! Mindent bemutattak, ami a kis erecskéjükben csorgadozik: kettősállás (Amikor a két kutya egyszerre keres a mezőn, és a lapuló vad szagát szinte egyszerre észlelik és megállják. Ilyenkor mindkét vizsla orra egy pont felé, a vadra mutat.), ráhúzás (Mezei keresés közben, a vad szagának észlelése után a vizsla óvatos, cserkelő mozdulatokkal megközelíti a rejtőző vadat, majd kellő közelségbe állja azt. ), szekundállás (Amikor mezei keresés közben a vizsla vadmegállással jelzi, hogy társa vadat áll. Ilyenkor feje és orra álló társa felé mutat, nem a vadra.) Teljesen begerjedtek, és kb. 20 perc után annyira kifáradtak, hogy... először csak úgy tűnt, Huba beledörgölőzik a fűbe - szokott ilyet - aztán mikor felállt, akkor láttam meg, hogy a barna kutyám fekete. Ebben a pillanatban leesett, hogy a közeli kút elvezető csatornája ott van ahol Huba fetreng. Gyorsan lehűtötte magát, de mire észbe kaptam, már Botond is ott volt és mint hű társ, most is utánozta Hubát. Nagyon élvezték, egymás ellenére dörgölőztek, hol egymásba, hol a trutyiba. Nagy nehezen sikerült meggyőzni őket, hogy jöjjenek ki, és jött az akkor fenomenális ötletnek tűnő gondolat, hogy a nagyját lemosom a kútnál róluk. Háát... Ez csak addig volt remek ötlet, amíg a vízes-trutyis ebek nem cetrifugázták ki magukat és akkor már én is úgy néztem ki, mintha velük együtt fetrengtem volna. Alapvetően vicces volt a helyzet, de felhőtlen örömöm napocskáját egyetlen hatalmas gomolyfelhő takarta el csupán, méghozzá, hogy 45 perc múlva indulnom kellett dolgozni. Sipirc haza, azonnal neki álltam fürdetni őket, majd magamat, de még a buszon is a trutyiszagot éreztem, valószínűleg a hajam lehetett olyan, mert azt már nem tudtam megmosni. A fürdetés után kifeküdtek az ablak alá, a napra. Kakaós csiga-pózban, összebújva sunyított mind a kettő. "Eljátszottam" a sértődött gazdit, de közben annyira szerethetők voltak, ráadásul végre együtt bandáztak! :D