Sajnos azt nem sikerült lefotóznom, amikor Huba Botond belsőcombját használta párnának... de azt hiszem ezek a fotók is magukért beszélnek.
A fiúkkal kiköltöztünk másfél napra a Szalajka-házhoz, az ellenőrzőpontra pontőrnek. Már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük az Ózdi Túra Gréta nénijével, hogy mi is szeretnénk részt venni ebben a felejthetetlen programban. Akkor még az "egykutyások" nyugis életét éltük, most meg két vizsivel vágtunk bele a 22 órás, sátorozós hétvégének. Nem titkolt célunk volt az, hogy a két kutyus összekovácsolódjon. (Most, hogy már ketten vannak!) Igazi vizslaparadicsom volt, sok vad szimattal, ösvényekkel, csorgadozó kis patakkal, fenyvessel, tölgyessel, burjánzó növényekkel. Fantasztikus kitartással rendelkező emberekkel ismerkedtünk meg, mint például: 130 km-t gyalogló 5 hónapos kismamával; csupán egy fél literes flakonnal, 130 km-t futó sráccal; erdélyi biciklista fiúval és még sorolhatnám... A kutyáink leírhatatlanul jól élvezték magukat, és megtörtént az, amit egy héttel ezelőtt még nem hittem volna. A két "fiam" nagyot hancúrozott, bukfencezve játszott a frissen vágott füvön, összebújva aludtak a félsátorban, Hubát utánozva battyogott Botond a hideg patakban. Egy tálból itták a vizet és együtt csócsálták a ropogós almát. Egy leharcolt kézilabdát gyűrtek és egy teniszlabdát hagytak el állandóan, amit gyakorlatilag mindig kerestünk. Na és persze együtt indultak be az éjszakai sötétben a fél sátrunk mögött motoszkáló vad hangjára - ami még minket, kétlábúakat is izgalomba hozott. Az erdő illata, a madarak, a vadak hangja, a hajnalban ugató őz (amire azt hittük, hogy az eső elől a kocsiban alvó kutyáink ugatnak, aztán mikor oda siettem kiengedni őket, békésen szunyókáltak a meleg pokróc alá bújva) lenyűgöző, életre szóló élményt adtak. Szinte eggyé váltunk a természettel, ahogy az erdő lombjai között megvilágította kis családunkat a hold fénye. Egyetlen fáklyánk volt, és a parázs, de nem is hiányzott több fény. A kis patak hangja, ami közvetlenül a sátrunk mellett folyt, nagyon nyugtató zene. Végül az éjszakánk nagy részét egy szélfogó félsátorban töltöttük, hogy lássuk az érkező embereket. A hajnali hűvösben mindannyian pokrócba burkolóztunk, hol Huba, hol meg Botond bújt mellém. Fél négykor eleredt az eső, ekkor a kutyusokat betettük a kocsiba aludni. Mi meg lebontottuk a sátrakat, összepakoltunk. Hét óra után zártuk az ellenőrzőpontot és indultunk haza. Huba és Botond szó szerint egymáson aludt a kocsiban. Amikor haza értünk Huba lefeküdt Botod mellé a szivacsra - megnyugtató érzés volt. Ez volt az első, de nem az utolsó ilyen hétvégénk. Embernek, kutyának nincs szebb és jobb, mint ennyire közel és igazán együtt lenni.
Elérkeztünk a mai naphoz!
Mind a két ebgyerek aluszikál. Jobban megnézve Botond még mosolyog is.
A reggeli sétát Apafej vállalta el, így fél hatkor már mentek is le Botonddal. Hubának az még nagyon korán van kb. 8 óra körül szokott éledezni. :)
Kilenc óra magasságában hívott Tamás barátunk, hogy nem megyünk-e ki Sajónémetibe gombázni és kutyát sétáltatni. Mivel ma szabadnapom volt és úgyis a fiúk összeszoktatásos foglalkozásaira akartam szánni a napot, ezért gyorsan igent mondtam.
Fantasztikus hancúrozást csaptak a legények. Huba főleg Démonnal játszott. A kis esetlen Botond próbált volna a két nagyfiúval bandázni, de ők nagyon gyorsak hozzá képest. Leginkább a lábunknál bóklászott, egy kis erőt gyűjtött simiből, aztán már szaladt is tovább. Majdnem dél volt mikorra hazaértünk. Gyors alvázmosás, aztán ebéd és már mentek is szundikálni. Botond azonnal álomba zuhant. Huba még jött-ment aztán gondolt egyet és odafeküdt Botond mellé. Olyan szívmelengető volt látni... Nem megy gyorsan, varázsütésre, de azért lassan- lassan alakul valami köztük. Remélem egyre mélyebb lesz a kapcsolatuk.
Akkor most jöjjön az elmúlt négy nap összefoglalója.
Vasárnap:
Hubának nem nagyon tetszett, hogy egy nyakiglábszerkezet a lakásában! kolbászol. Minden közeledésére halk, de határozott morgással fejezte ki nem tetszését. Botond hamar rájött, jobb ezt a morgóst nem zaklatni. Az esti séta után bevonult a kosarába és ott aludt, hang nélkül.
Baleset (pisi, kaki a lakásban) = 0
Hétfő:
Még mindig zaklatottá válik Huba, ha közel megy hozzá Botond. Nagyon kell figyelni, nincs játék elől hagyva, nincs túlzott Botond szeretgetés például sok simivel, stb. . Huba struccpolitikát folytat, úgy gondolja, hogyha úgy csinál mintha nem lenne ott Botond, akkor nincs is ott, vagy legalábbis egyszer majd csak eltűnik. Botond a kosárban aludt, de estére a szuri miatt belázasodott. Mivel én vizsgára készültem (még mindig!) Apafej pátyolgatja a "csöppfejűt".
Baleset (pisi, kaki a lakásban) = 0
Kedd:
Tamás barátunk átjött délelőtt babysitterkedni, mert Apafej dolgozott én meg vizsgáztam. A fiúk végig aludták a napot - biztosan az eső miatt. Hubának nem tetszett, hogy Botond horkol... De nem volt morgás miatta, csak furcsállta álmából felébredve, hogy milyen vizsla horkol a lakásban, ha ő már ébren van!? - Még néha elfelejti, hogy itt van az öcsike is. Egy- két morgás azért még van, de már nem csinál úgy Huba, mintha ott sem lenne Botond, néha megszaglássza.
Baleset (pisi, kaki a lakásban) = 0
Szerda:
Gyakorlatilag még nem maradtak egyedül a srácok. Eddig! Délután volt egy másfélórás időszak amikor én már elmegyek dolgozni, Apafej meg még nem ér haza. Ezért délelőtt, hol egyiket vittem magammal ügyintézni, hol a másikat. Aztán egy rövid boltozás miatt mind a ketten otthon maradtak. Amikor haza értem aludt mind a kettő a helyén. Persze volt kitörő öröm, de én mint falkavezér erről öt percig nem vettem tudomást. Botond öklöndözni kezdett a kosárban, Huba felugrott, odaszaladt, csóvált az egész testével és nyalogatta Botondot. Amint jobban lett Boti és viszonozni akarta volna a puszikat, Hubának eszébe jutott, hogy mit is csinált, morgott egyet és a helyére ballagott. Sokkal kevesebb a morgás. Az alvással nincs gond, este 23 órától kibírja reggel 5-ig. Kosárban alszik hajnal fél négyig, aztán rámászik apafej fejére pusztán szeretetből! :)
Baleset (pisi, kaki a lakásban) = 0 - Nem is tudom, akkor lehet, hogy mégis szobatiszta?!
Most nyúltak ki a fiúk és egy kis szusszanáshoz jutottam....
Akkor kezdjük az elején.
2010. május 15.
Néhány hónappal ezelőtt hasonló címmel írtam egy bejegyzést. Emlékszem, meglepően sokan gondoltátok, hogy kis kutya érkezett hozzánk. Nos egy kicsit megkésve, de eljött az idő, hogy bemutassuk Huba "kistestvérét", új kis családtagunkat, Botondot.
Hirtelen, tervezés nélkül érkezett. Szombaton a kutyasétáltatás közben derült ki, hogy egy lány gazdát keres hét hómapos kan vizslájának. A séta után már nem hárman, hanem négyen mentünk haza.
A kisfiút Beninek hívták, azonban véleményünk szerint egy magyar vizslához magyar név illik, így átkereszteltük Botondnak.
Részletesen be fogok számolni mindenről, de most jöjjön néhány fotó:
Már napok, sőt hetek óta gyötör a bűntudat, hogy nem tudok eleget sétálni Hubával! Hol az időjárás olyan vacak, hol meg sok a dolgom...
Még tegnap este eldöntöttem és meg is beszéltem Hubával, ha reggel nem esik az eső, akkor elmegyünk egy nagyot sétálni. Egész este esett, még reggel is vizes volt a járda, de mivel megígértem: negyed 8-kor már úton is voltunk. Nem igazán tudtam, hogy merre menjünk, de a parkhoz érve úgy döntöttem elmegyünk a Szentsimon feletti erdőhöz. Mivel a park az Ózdi tavat öleli körül, megálltunk egy kicsit nézelődni. Huba egészen jól viselte a sok kacsát, csak egyszer akart bemenni úszni egy kacsa családhoz, de nem volt túl barátkozós hangulatban a Mama, és nagy hápogás közepette elüldözte Hubit.
Aztán feltűnt az Ózdi tó nagy nevezetessége: a szürke gém. Kb. Két éve láttuk itt először és úgy tűnik, tetszik neki a kis halastó. Csak magányos szegény...
Felérve a dombtetőre elindultunk a dimbes-dombos, sártócsás földúton Szentsimon felé. Nagyon felhős volt az ég, aggódtam is, hogy megázunk, de egy-, másfél óra séta után, még a Nap is kisütött. A tavaszi természet hangjai, illata mindig magával ragad, ahogy Hubát is... meg sem állt, csak szaladt és szaladt!
Az erdő tavaszi illata becsalt minket a sűrűbe, ahol a madarak - köztük a fácán - hangja annyira visszhangzott, mintha a mellettünk lévő bokorban bújt volna meg. Aztán egyszer csak megállt Huba. VADÁLLÁS - Áll... ráhúz ... néhány finom lépés, rezdületlen fej, fül előre tolva - ez fácán lesz - gondoltam. És ekkor hirtelen: egy nyúl! Iszkiri, Huba utána, én meg hívnám, de már fordult is vissza. Jól megdicsértem, egy kis bújás, és indult is tovább az orra után. Visszafelé megmártózott még a Hangonyi patakban, szép tiszta és nagy vizű volt. Fél tizenkettőre értünk haza... bő négy óra kint a természetben, mit lehetne szebbet elképzelni egy átlagos csütörtök délelőttre.
Most szakad kint az eső, Huba kamilla illatosan - még itthon is fürdött egyet - fekszik elterülve, néha szalad álmában, biztosan a nyulat kergeti. Aztán felébred, rám néz, visszateszi fejecskéjét és hatalmasat sóhajt. Azt hiszem, most jó neki!
Az az igazság, hogy én szentül meg voltam róla győződve, hogy Huba, vizslához híven tud úszni! A múltkorában kedves barátaink elhívtak minket egy szalonnasütéssel egybekötött Kutyapancsira. Nevezetesen Démon pajtás szülei.
Huba 3 és fél éves, és imádja a vizet... Lehet az tócsa, patak, folyó, tó, mindegy, csak víz legyen. Ahogy kiértünk a tóhoz rögvest belevetette magát a vízbe... igen ám, de ez mély víz volt, ahol úszni kellett volna - ekkor döbbentem rá, hogy eddig csak olyan vízben pancsizott, ahol leért a lába, és gyakorlatilag még sosem úszott. Erre Huba is akkor jött rá, amikor már bent volt a tóban. A kis drága próbálta volna letenni a mancsát a mederbe, sűrű buborékolás közben, aztán rájött, hogy ez így nem fog menni, valahogy a víz tetején kellene maradni. Már éppen készültem utána ugrani, hogy kimentsem, amikor nagy fröcskölések, köhögések és buborékok közepette elkezdett körbe- körbe forogni... nyomokban emlékeztetett a kutya úszásra - gondoltam én. Mert akkor megláttam Démont úszni - mint a loch nessi szörny - olyan csendesen suhant a vízbe. - Na, Huba te nem tudsz úszni... nyugtáztuk és csak azon járt a fejünk, hogyan fog kijönni?! Aztán 10-15 körbeforgás után megindult a part felé, mi meg buzdítottuk, hogy: Gyere, gyere! Okkkooos! Ő meg jött... Kb. olyan locs-poccsal, mint egy motorcsónak! Nagy nehezen kiért a partra, jól kifáradva, de látszólag még így is nagyon élvezte, mert azonnal belevetette magát újra a vízbe. Szerette volna kihozni a bedobott botot, de inkább meggondolta magát... és gyorsan "kiúszott"!
Sajnos csak a telefonom volt kéznél... de legközelebb megörökítem!
De ami a legfontosabb az idei nyár nagy célkitűzése, hogy Huba fiam megtanuljon úszni! :)
Drága Barátaim!
Boldogan és örömmel jelentem, hogy Őnagysága Huba Úr, teljesen egészségesen horkol mellettem és lustul, élvezi a finoman kacsingató, ablakon kukucskáló tavaszi napsütést. Éhségsztrájkot hirdetett, hogy kockás hasával hódítsa a kutyahölgyeket. Sokat gyúr a hátsójára, illetve a combjára, nem akar lemaradni Démon mögött... Megállíthatatlanul vizikutyul, de csak a természetes víz lelő helyekhez vonzódik, a káddal nem szimpatizál: a lábmosást, fürdést négy lábának megfeszítésével, és döglött kutya pózzal próbálja kikerülni. Aztán képes egy óráig is duzzogni...
Tanulmányi szempontból nagyon szépen halad. Egyre több dolgot csinál meg: pl.: gyönyörűen jön a lábam mellett, remekül kijön idegen kan kutyákkal is (kivéve a bulldogokat, annál mindegy, hogy kan vagy szuka :-( )!
A kígyóink is remekül meg vannak. Musu a nagy, piros "házisárkánynak" már jóval 1 méter fölött van a mérete.
Néhány hiánypótló fotó: (hamarosan jönnek a frissek!)
