Nos, a fázás megoldódni látszik. Ugyanis amióta elkészült a hubapulcsi, azóta nincs hideg. Az esernyő is mindig beválik: azaz, ha viszem magammal tuti nem esik, vagy nem ázok meg! :-)
A biztonság kedvéért a nővérem neki állt kabátokat varrni Hubikának! Ilyenkor látni mennyire szereti mindenki a kis fülest. Az egész család aggódik érte:-)
Szóval hideg nincs, ugyan a napokban köhécsel Hubus - vagyis "fuldoklik"! Nem tudom, hogy nektek hogy szokott köhögni a kutyátok, de Huba elég szélsőségesen csinálja, még le is fekszik hozzá... Na de ez semmi, egy hete kamillázom a szemét, mert begyulladt. Ma reggelre már teljesen jól nézett ki. A hónap végén oltás... remélem ezzel le tudjuk az egész évet.... (betegségekkel, szurikkal) a 2010-et is!
;-)
Ilyen volt a szeme.... meg ettől még pirosabb... :-(
Ahogy hül az idő az én kis vizslám egyre jobban fázik!
Ha nincs kutyabarát, akkor a reggeli és az esti séták másról sem szólnak, mint vacogva állni gazdi lába mellett és várni mikor indul meg a lépcsőházajtó felé... Pedig lételeme a séta, a kirándulás és hol vagyunk még az igazi nagy hidegtől!?
Régebben teljesen kikészültem, ha egy kutyán ruhát láttam... a gazdi a saját divat mániáját erőszakolta a kutyusra... fúj! Vagy mégsem?!
Biztosan voltak köztük olyanok akik igen, de olyanok is, akiknek tényleg nagyon-nagyon fázott a kutyája. Mivel engem nem érdekel a divatkutyázás - máskülönben nem vizslám lenne- de nagyon fázik a lelkem és köztudott, hogy aki fázik, az hamar meg is megfázik. Azt meg nem szeretném, pláne a babeozis után. Szóval nincs mese öltöztetni kell a vizslámat. Küzdök a tudattal, mert én egy kemény, belevaló kutyát akartam és persze az is, amikor fel kell kergetni a cicákat a fára, de ha a hidegről van szó... akkor bújik, mászik az ölembe!
Belevágtam!
Terveztem, rajzoltam, szabtam, vágtam és jelentem alakul a mű! Már kézzel összeöltöttem, de még a gépi varrás hátra van. Kb.: 50szer húztam Hubára, hogy mindenhol jó legyen... Nem győztem jutalomfalattal tömni, de már így is unta az egészet!
Egy kicsitt meg is sajnáltam... volt, hogy a félkész ruhadarabokban feküdt a szoba közepén. Olyan édes volt, csak türte, hogy föl-le vegyem róla a ruhát. Nagyon jó fiú!
Gyakorlatilag két gyerek polár pulcsiból alakítottam ki, de hogy pontosan hogyan... azt már magam sem tudom! :-) De elfáradtam benne...
Tessék: néhány fotó az alkotásomról:
Az első, eredeti Hubavizsla márkájú vizsla pulóver:-D :
Avagy, vadászati tréning vizsláknak lakótelepi lakásban.
Végy egy doboz egeret (amit a tréning végeztével macskádnak, vagy kígyódnak fel kínálhatsz).
Helyezd el a szoba egyik részén a dobozt és engedd a vizslát a szobába.
Mond a már előre gyekorolt "Keresd" vezényszót és hagyd, hogy az eb orra segítségével a már jól ismert, jellegzetes vadállással jelezze a "vadat".
(....)
Úgy tűnik kullancs okozta fertőzés volt (!?)...
Éjszaka még egyszer le kellett vinni. Reggel arra keltem, hogy hányt egyet... Olyan kis bánatosan és összeszakadtan állt az "alkotása" felett... úgy megsajnáltam! Magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy semmi baj, föltakarítjuk! Délután Apafej visszavitte a dokihoz, és mondta, hogy még reggel is hányt. Kapott még két injekciót, az egyik B6 vitamin volt. Mondta, hogy a napi táp mennyiség egyharmadát kapja csak meg. Mikor hazaértek meglátogatták Mamáékat és volt ott még egy kis táp, azt megette. Mikor hazaértünk elkezdett éhező kicsi kutyust játszani: kiült a konyhaajtóba és hátrahúzott füllel egyértelműen kifejezte, hogy éhes. Nagyon kitartó volt, szóval kapott még egy fél bögre tápot... nem kellett volna! Éjszaka ugyan már nem kellett le vinni, de reggel újra hányásra keltünk. Apafejet borzasztó bűntudat gyötörte, pedig ő csak jót akart. Átmentem a gyógyszertárba és kiváltottam a B6 vitamin tablettát, amit előző nap a doktorúr írt föl. Vettem egy doboz gyorsrizst, meg néhány májkrémet. Hazamentem és elkészítettem a májkrémes rizst, összetörtük a C-és B6- vitamin tablettákat összekevertük. Ezt kapta ebédre. Reggel, meg este kapott egy - egy kanál B6-vitaminos májkrémet. Este átjöttek Lucáék. Nagy volt az öröm! Szaladgáltak, birkóztak! Már nyoma sem volt a betegségnek! Az éjszakánk nyugodtan telt és már túl vagyunk a napi "hami" felén. Most alszik, de jó kedélyű!
Úgy tűnik túl vagyunk rajta. Még most is borzasztó bele gondolni, hogy el is veszíthettük volna...
Azt hiszem, ezentúl még jobban figyelünk! Pedig mindig kezelve van paraziták ellen, de ha pont az az egy, ami megtapad rajta fertőzött, akkor hiába minden...
Figyeljetek ti is jobban!
Huba még betegen: (bezsákmányolta a párnámat és azzal aludt :) )
Elmentünk a dokinkhoz.
Fél 5-kor, amikor indultunk már véreset pisilt Huba... Pont ettől féltem, mert a szomszéd kiskutya is ilyen tünetekkel lett beteg és nagyon rosszul volt szegényke! Nem derült ki mi volt a baja... ez még jobban aggasztott!
Beérve a rendelőben elmondtam a panaszainkat és megmutattam a vér pettyes zsebkendőt. A doktorúr mondta, hogy ez nem jó jel. Kérdezte, hogy volt-e benne kullancs, mondtuk, hogy nem! Többször is rákérdezett. Benne nem volt, csak rajta - tudomásunk szerint - de az minden napos, hiszen ha tehetjük kint vagyunk a vadonban! Megmérte a lázát, a normál felső határán volt. Mivel labor vizsgálatot nem tud kérni az ünnep miatt, hétfő pedig késő lehet ha babeiosisról van szó, ezért kapott rá egy szurit. De mivel nem zárható ki a vesekő, hugyúti fertőzés sem, ezért kapott még két szurit, meg írt egy gyógyszert is. Nagyon korrekt volt, mondta, ha bármi gond van keressük hétvégén is... jól esett!
Sajnos a babeiosis szuri fájós és sok mellékhatása van... Hubánál mind kijött! Még a kocsiban hányt háromszor, aztán itthon is folytatta. Nyáladzott szegényke, könnybe volt a szeme. Evett pár szem tápot, meg ivott vizet, aztán sugárban hányta ki. 21.30-kor lementünk, még volt pisi-inger, úgy mint délután... Aztán feljöttünk, és mint akinek semmi baja: bevágott egy nagy tál tápot, meg ivott egy "vödör" vizet aztán belekötött a piros süni labdába, majd lefeküdt apujához és alszanak.
Nekem még nem megy .... Csak az jár a fejemben, amikor az orvos azt mondta, hogy ha most nem kezeljük, akkor meghalhat... Ezt a mondatot újra és újra hallom.
De ahogy észre vettem már vittük is... pont azért mert láttuk szenvedni a kis szomszéd kutyust és ha semmiség is akkor is nézze meg a doki... És úgy tűnik nem semmiség. Rendszeresen csepegtetjük Hubát, figyelünk rá... és mégis! Ez elég igazságtalanság! Az orvosunk szerint eléggé elszaporodtak a környékünkön a fertőzött kullancsok, semmi mást nem lehet tenni, csak még jobban figyelni...
Holnapra javulnia kellene... remélem nyugodt lesz az éjszakánk. Leszámítva azt, hogy nem bírok elaludni... Ő békésen szunyókál, bár a pocija bugyorog.
Holnap megírom milyen volt az éjszakánk... Addig is szép álmokat!
Ma délelőtt kimentünk a kutyafuttatóra Hubával. Gondoltuk, hogy nem lesz kint senki, de azért egy kis levegőzés nem árt. Sétálgattunk a tűzvédelmi tisztításokon, és átérve a domb tuloldalára, megláttuk Tapit a golden retriever kislányt. Huba nagyon megörült. Már elkezdte bevadászni, amikor megjelent Mogyoró a fél éves larador fiúcska. Na elindult a játék. Szinkronban ment a gödör ásás, a flakon rágás. Aztán megjelent Gubanc a puli keverék (10 hónapos kisfiú) és ő is csatlakozott a bandához. Na jó kis csapat jött össze... jöttek-mentek... lehetetlen volt egy kupacba terelni őket egy fotó kedvéért, de azért sikerült külön-külön lencsevégre kapni őket!
Néhány fotó a bandáról:
És persze Huba:
Sajnos hazafelé Huba felfázás jeleit mutatta... néhány méterenként megállt egy- két csepet pisilt nagy nehezen (sokszor guggolva mint egy kislány) és az is barnás, zavaros... aggódok egy kicsit. Jön a hosszú hétvége is, szóval inkább elmegyünk a doktorácsihoz, azzal nem veszítünk semmit!
Viszont nagyon jó volt látni a kutyusokat együtt!
Este megírom mi volt a dokinál, remélem semmi komoly!
Az én drága kis kutyám 2009.október 11-én három éves lett! Luca és családja látogatott meg minket. Hatalmasat játszottak és birkóztak, aztán jött a nagy punnyadozás. Szülinapjára kapott esőkabátot, meg egy hatalmas füstölt marhalábszárcsontot! :-D A rossz idő miatt a szülinapi-túra elmaradt, de talán a hétvégén pótolni tudjuk. Annyira hihetetlen, hogy már olyan nagyfiú! Olyan játékos és kölykös még mindig... ár visszagondolva kölyökként nagyon rendetlen volt. Állandóan bohóckodott, most már sokkal komolyabb. Tudja, mikor mit tehet meg. Most is itt fekszik mellettem, a pulcsimon! Nagyon szeretem... Ő volt az életem egyik legjobb döntése!
A napokban hihetetlen időjárásnak vagyunk tanúi... Na nem ezért mert hideg van, ez nem lenne ritka, hanem azért mert ez a hideg szó szerint derült égből jött, egyik napról a másikra.
Fázunk is rendesen. Sétálunk az utcán és didergő vagy télikabátos emberek sietve teszik a dolgukat. Alig vannak az utcán emberek, pedig jelenleg még a panellakások sem túl melegek.
Na és kutyák? Ők kutyául érzik magukat. A hirtelen jött hideg ellen még nincs meg a megfelelő bunda a kinti kutyáknak, és a benti kutyusoknak meg nincs kedvük kidugni az orrukat. Hó még egyelőre nincs nálunk, de lóg a lába!
Huba meg kimondottan utálja ezt az egész helyzetet. Alig akar lemenni. Lent az udvaron gyors egészségügyi intézkedés után a lábamhoz simul és bambán néz ki a fejéből. Ezt addig tűrom még nem kezd vacogni, tovább nem kínzom! Irány haza, úgy szalad előre, mintha mindig is ezt a pillanatot várta volna. Meg sem áll az ajtóig, ott meg toporogva néz, hogy gyorsabban is szedhetném a lábam, mert mindjárt megfagy. Otthon meg felveszi a gombócformát és didereg...
"Sajnos a magyar vizsla fajtamentés anyagi helyzete nem túl rózsás. Egy-egy vizsla mentése, orvosi ellátása (ivartalanítás, oltás, külső-belső élősködő mentesítés, chipezés) fuvar- és panzióztatási költségei komoly terhet rónak Egyesületünkre.
Kérjük, ha módjában áll, támogassa a munkánkat bármilyen kis összeggel, akár csak egy tábla csoki árával, higgye el, számít!"
A világ minden kincsét odaadnám ezekért a nagyszerű kutyákért... Remélem segítség az is ha megjelenik ez a felhívás Huba blogján. Ha lehetőséged van arra, hogy segíts, akkor ne habozz, jó helyre kerül. Nekem már segítettek megmenteni egy ózdi magyar vizslát (és ha jó tudom, akkor azóta már nem csak egyet) karöltve Fazekas Ildikóval, az ózdi gazdikereső lelkes vezetőjével.
